Ennyi pattant ki a kristálykoponyából

Indiana Jones és a kristálykoponya királysága. Ilyen hosszú sorozathoz hosszú cím illik. Hiszen címszereplőnk is nagy ember, nem fér kisbetűkbe. Sem ő, sem a legendája.

Amelyből is kitetszik: ez a híres-neves régészprofesszor nemcsak az ásó nyelét tudja szorongatni, de az ellenség gigáját is. Itt például már szinte úgy, mint James Bond, a híres-neves titkos ügynök, szintén hosszú legendával. Mindegy is, lám, hogy valaki szoknyapecér utcai harcos, vagy az ótudományok doktora.

A kollégák már megírták, miért jó/rossz ez a legújabb feltámadása az öregedő archeológusnak, én már csak kicsit ízesítem a véleményeket. Az eleje elmegy, olyan, mintha a 007-es mozija kezdődne. Amikortól megjelenik a Lenin-renddel háromszorosan kitüntetett ezoterikus bárisnya, Sztálin excsodafegyvere – 1957-ben járunk –, kezd ingoványosabbá válni a talaj. (Lesz később mocsár is.)

A bunyó elfajul. Az ember kikapcsol. Sok már. Unja. Kicsit derít kedvünkön, amikor a pofonok völgyéből felkerülünk az egyetemek világába, majd az egzotikus Peruba, Nazca-vonal-nézőben, kincskeresőben, fogolyszabadításban. Komoly fordulat, amikor a szovjet hadsereg expedíciós csapataival majmok veszik fel a harcot, majd a vöröskatonák leszármazottait vöröshangyák támadják meg. Beleértve a lobogó szemű háromszoros Lenin-rendest is. Én még olyan gyorsan combokat összecsapni nem láttam magas állami kitüntetés birtokosától, mint tőle, amikor a vezérhangya elindult felfelé.

Haladunk közben mi is, be a föld alatti barlangba, ott múmiákkal, csontvázakkal, halott földönkívüliekkel randevúzunk, megküzdünk mindenkivel, aztán jön az obligát menekülés: dől összefele a barlang. Hullanak a kövek, szakad ránk az egész krejzleráj, már csak abban bízhatunk: az tán azért mégsem lehetséges, hogy beleírták a forgatókönyvbe az egész mozi elpusztítását, nézőstül, mindenestül, beleértve a 10. sor 11. székét is, amelyen itt unatkoztam.

Rendezte a jó öreg Steven Spielberg, finanszírozta a jó öreg George Lucas, játszsza a jó öreg Harrison Ford.