Emberek fortyogtatják, nemcsak a buta magma
A kortársak nem érthették meg Verne Gyulát és az ő fantazmagóriáit. (Még hogy a Föld középpontja felé!)
A mai ember megértheti. Hiszen azt látja-olvassa, hogy Svájcban, mélyen a föld alatt 27 kilométeres gyorsítópályán részecskéket ütköztetnek tudósok, s az ilyenkor keletkező hőmérséklet egymilliárdszorosa a Napénak, és mindezzel nem kevesebbet modellezünk, mint az univerzum keletkezését. No mármost, ha így van, e föld alatti film és e kísérletek közt a különbség csak szintbeli, sőt: ez a mai még fantasztikusabban tudományos, hiszen ezt emberek fortyogtatják, nemcsak a buta magma, az őserő.
De azért sem érthették a kortársak Verne Gyulát, mert el sem tudták képzelni, hogy a föld alatti tengerben olyan állatoktól rémüldöznek hőseink, mint a Loch Ness-i Nessy, s hogy szerencsésen partot érvén majd dinók akarják őket felzabálni, a` la Spielberg. És akkor még szőrmentén bántunk a húsevő virágok keltette rémülettel. Igaz, akad itt jó madár is: aki repkedve, libegve, lebegve utat mutat a Föld középpontja táján megrekedt, beszorult utasoknak. Ő az alvilági kalauz, kísérő, Cicerone, ahogyan az olasz mondja, s ha Dantének az alvilági utazását is idesoroljuk, hát ez a szárnyas lehetne Vernének a tollas, kékre festett Vergiliusa, ha ma még divat lenne az Isteni színjátékot olvasni, és nemcsak habzó szájú, agyaras-karmos állatokkal, dinókkal rémítgetnénk az embert, egymást és magunkat.
No, elég az hozzá, hogy föld alatti hőseink beesnek egy fekete lyukon Izland földjén, s kijönnek egy másikon Itáliában. Kiköpi őket a Vezúv tátott száján át a gejzír (?).
Sean, a 13 éves fiú a film egyetlen naiv hőse. Ő – bár kötelező olvasmány lett volna – nem olvasta el Verne halhatatlan művét az iskolában, így neki akár tetszhetett is a forgatókönyv. Aki nála behatóbban ismerte Vernét, az kicsit jobban fanyalog.
(Rendezte: Eric Bevig. Az utazó szerepében Brendan Fraser.)
