Élveboncolás kezdőknek és haladóknak

A földről vettem föl: egy Múzeum körúti állványzat alatt eladhatatlan köteteket kínáló alkalmi árus választékából. Soha aktuálisabb könyvet!

Kornis Mihály úgy boncolgatja önmagát, múltját, szellemi életútját, mint Karinthy Frigyes tette azt az Utazás a koponyám körül című műtőasztali „nagydoktorijában”. Csakhogy itt nem folyik vér, nem metszenek az agyba. Kornis vág önmagán sebet, lékeli meg nekünk a fejét és a szívét, hogy beleláthassunk egy, a hatvanas éveit taposó magyar értelmiségi lelkébe. Zsigeri őszinteség ez, nem másokat leplez le, mint oly sok emlékíró honunkban.

Aki kíváncsi az író Kornisra, végigolvasva a könyvet, összerakhatja a szerző curriculum vitae-jét. De ha csak ez volna a Hol voltam, hol nem voltam, használata után dughatnánk a hátsó polcra, a többi emlékezés, napló, szellemi önéletírás mögé. Ez a szövegtest azonban sokkal több ennél. A kíváncsiság ezúttal kevés, a rendező-dramaturg-író nem jó értelemben vett pletykakönyvet mondott magnóra beszélgetőtársának, Révai Gábornak. Megtudhatjuk persze, kik voltak a legjobb barátai, szellemi vezérlő csillagai, segítői (Petri György, Bereményi, egy nevén nem nevezett pszichiáternő). A lényeg azonban: tudni azt, mikor kell felugrani, csapot-papot otthagyva kirohanni színházi próbáról, élő adás tévéstúdiójából.

Kornis Mihály mindig csak azt tudta, mire kell nemet mondania a túléléshez, az életben maradáshoz. A sok-sok tévesen igenlő értelmiségi körében ez igen-igen hasznos tudás. A sok műfajú szerző ezúttal is egy „vigasztaláskönyvet” tett az asztalunkra. A történet ugyanis csak látszólag szól őróla – mind okulhatunk, kiknek van fülük a hallásra, agyuk-szívük a megértésre.

(Kornis Mihály: Hol voltam, hol nem voltam. Kalligram, 2011.)