Elszabadult az elemi ösztön
1895 decemberének végén volt az első mozielőadás, az abszolút világpremier. Egy esztendőn belül megtekinthető lett a vásznon az első csók is, éppen A csók című filmben. Egy Harold Stone nevű chicagói kiadó szerint „ez rendőri intézkedés után kiált”. (Minden bizonnyal csak névrokona Sharon Stone-nak, aki későbbi pályafutása során nem tűnt ilyen szégyenlősnek.)
Ezzel a csókkal elszabadult a vásznon az elemi ösztön: 1926-ban, A tengeri bestia forgatásán John Barrymore csókjától Dolores Costello egyszerűen elájult. Így négy különböző csókból kellett összevágni azt az egyet, azt a kifektetőt. A mozisztárság legendává avatott. A hősszerelmes Carry Grant maga is szembetalálkozott önnön, meg nem haladható mítoszával. Arról panaszkodott: „Mindenki Carry Grant akar lenni. Még én is Carry Grant szeretnék lenni.”
A testiség az első képektől jelen volt a filmen, hiszen itt a testet a test ábrázolta, nem betűkombináció, nem színek valőrje, fém- s kőformák kompozíciós rendje. Húszas években már kitört a „latin szerető”-őrület. Rudolf Valentino példájára a férfiak lenyalt frizurát hordtak, a nőknek a tenyerükbe csókoltak bele, amitől ellenállhatatlanoknak gondolták magukat. (Valentinóról végül egy óvszert neveztek el – és ez is szép karrier.)
Voltak nők, férfiak, akik körül sistergett a levegő. Az amerikai cenzúrabizottság vezetője úgy vélekedett a Krisztina királynő megtekintése után, hogy „Garbo kisasszonyt teljességgel távol kell tartani az ágytól. Határozott véleményem, hogy az ágyon keresztbe feküdni, párnát gyűrögetni roppant megbotránkoztató”.
Ez a bizottság 1934-ben felállított egy erkölcstelenségi kódexet, amely megrendszabályozta egy darabig a filmipart. Kikötötték, hogy egy csók csak három másodpercig tarthat. Viszont a rendezők rájöttek: ez számtalanszor ismételhető. Meztelen jelenetek legfeljebb bibliai történetekben voltak elnézhetők(!). „Ha két embert ágyban látunk – gúnyolódott George Kaufman –, akkor azok vagy házasok, vagy lázasak.” Aztán a kódex kopott, a helyzet fokozódott egészen az Érzékek birodalmának halálos csókjáig.
Minden szabad lett, s mindennek az ábrázolása is. Ám Billy Wilder azt mondta: „Ernst Lubitsch többet tudott érzékeltetni egy csukott ajtóval, mint a maiak egy nyitott sliccel.”
(Douglas Keesey–Paul Duncan: Erotika a filmben. Taschen–Vince Kiadó. Fordította Neumann Anna.)
