Elkötelezett tervezője a fenntartható divatnak, elnyerte a szakma elismerését – interjú Braunitzer Borbálával

AMagyar Szőrme- és Bőripari Szövetség 2008 óta látja el itthon azokat a feladatokat, amik az érdekérvényesítéshez és szabályozottsághoz szükséges. Képzéseken, workshopokon és versenyeken hitelesen – maguk a szakemberek - avatják be a közönséget, designereket a „szőrmés szakma rejtelmeibe”. 

A Szövetség minden évben megrendezi nagyszabású, designereknek szóló versenyét, ami idén szeptember közepén valósult meg Fur Promotion Boom 2023 címmel. A versenyre új, egyedi technikákkal készült, különleges darabokat neveztek be a tervezők. Az innováció mellett kiemelt szempont volt az újrahasznosítás is, használt szőrmekabát anyagának felhasználásával újratervezett, a fenntartható divatba illő darabok versenyeztetése.

A verseny első helyezettjeként Braunitzer Borbála munkáit díjazta a zsűri, aki néhány mondatban mutatta be életszemléletét, elképzeléseit, mesélt munkáiról és jövőbeni terveiről. 

Petrovics Kinga: Mit jelent számodra az, hogy egy ilyen versenyen kiemelkedően az első helyen végeztél?

Bori: Mindenképp nagy öröm és egyben megerősítés, hiszen azon a területen, abban a munkában ismernek el, amit igazán szeretek csinálni. Különösen jólesik, mivel komoly szakemberek értékelték a munkámat.  Ilyenkor érzem azt, hogy érdemes csinálni, nem hiábavaló az a rengeteg energia, munka, idő és anyagiak, amik a kollekció megalkotásához voltak szükségesek.

Ugyanakkor nyugalmat is jelent egyben számomra. Annak a nyugalma, békessége, hogy jó az, amit csinálok, jó úton járok. Tényleg szeretem és még működik is.  Egy alkotónak, művésznek az ilyen jellegű, ehhez hasonló visszacsatolás a mozgatórugója a további tevékenységeihez.

K: Úgy tudom, hogy idén végeztél a MOME Divat-és textilszervezés szakán, ahol a mestermunkáidon - hasonlóan a két éve megszervezett versenyen - a terveid madarakat ábrázoltak. A Fur Promotion Boom 2023 szeptemberében megtartott megmérettetésén ezzel sikerült az első helyezést elérned. Milyen a kapcsolatod az állatvilággal azon kívül, hogy jelenleg szőrmével dolgozol?  

Bori: Pécsett nőttem fel, s a szüleim foglakozásából adódóan rengeteg időt tölthettem már kisgyerekkoromtól a környékbeli erdőkben, a Mecsekben. A természet közelsége megtanít az élővilág és különösen az állatvilág szeretetére és tiszteletére, ami számomra szerencsére már gyerekkoromtól az életünk része volt. 

Tervezéseimnél rendszeresen inspirál. Sok egyéb mással is foglalkoztam az elmúlt években, viszont a természet és az állatvilág témája újra és újra felelevenedik, mindig visszatérek hozzá. Egyszerűen lenyűgöz a teremtett élővilág – mennyire egyben van, mennyire ki van találva a természet, benne az állatok, maguk az állatok sokszínűsége, mintázatai, mozgásuk. Minden élőlény nagyon jó „design” egytől egyig, jó volt a „tervezőjük”. (nevet - szerkesztő) A természet kimeríthetetlen forrása az emberi alkotásnak, inspirálódásnak. 

K: Ruháid mindamellett hogy gyönyörűek, extrémnek számítanak…

B: Igen, ruháimat nem hétköznapi viselésre szántam. Inkább kifutóra vagy művészeti eseményekre, rendezvényekre, előadóművészek öltözékeként tudnám elképzelni. Viszont az elsődleges szempont a ruhák megalkotásánál az volt, hogy magát a kiválasztott madár karakterét adjam vissza mind látványban, mind formákban, színekben, illetve mintázatokban. Nagy, testtől elálló, burjánzó formákat kívántam létrehozni. Nagyvonalúan, térbe erőteljesen kilépni, méghozzá úgy, hogy megőrizzem a kiválasztott madarakra oly igen jellemző légiességet, könnyű, áttetsző, lágy, puha hatást.

Tervezéseim során azt kerestem, hogy az állat jelleméhez, formavilágához mi áll a legközelebb és remélem sikerült is ezt megmutatni munkáimban.

K: Miért épp a szőrme az, ami inspirál, hiszen a szőrme sokakban félreértetten ugyan, de ellenérzést vált ki. 

B: Felsőoktatási tanulmányaimat a MOME Textiltervező alapszakán kezdtem, ahol már bőrrel is dolgoztam.  A bőr etikai szempontból számomra nagyon hasonló, mint a szőrmével való munka, ám a szőrmével, mint környezetbarát, biológiailag lebomló, szerves anyaggal először a Szőrmeszövetség „Tuningolj szőrmével” 2019 képzésén találkozhattam.

A kezdetekben fenntartással kezeltem a szőrmével való munkát. Bennem is volt egy dilemma, ami sokaknál látható, a szőrmés állatok tenyésztésével kapcsolatban. A szőrme tanfolyamon tudtam meg például először olyan infókat, amik sok félreértést tisztáztak bennem. A dilemma eloszlatása érdekében – hiszen a környezetemben is látok ellenállást a témával kapcsolatban – szerettem volna tisztán látni. Pont emiatt sokat kutattam a témában, szakdolgozatomat is eköré építettem fel, hiszen az hogy az ember elidegenedett a természettől egyenes következményévé vált, hogy a szőrme előállítása és a divatiparban való felhasználása megkérdőjeleződött és támadási ponttá vált. 

Sokan elfelejtik már, hogy a fast fashion divatiparral ellentétben a szőrme nem kidobásra szánt termék. A szőrmeöltözéket hosszútávra tervezzük és megadjuk az állatnak azt a tiszteletet, hogy kézimunkával nyúlunk az elkészítéséhez. 

K: Az, amit alkotsz művészet, divat is egyben.  A mestermunkádat mi inspirálta? Hatalmas fantázia és kézügyesség kell hozzá. Illetve hogy jutottál el odáig, hogy erre az útra lépj? Volt a családodban a tervezésnek hagyománya? 

B: A ruhatervezésnek, vagy a művészetnek nem volt korábban hagyománya a családomban. Anyukám és apukám is nagyon ügyes kezűek, a rajztehetséget tőlük örökölhettem. 

Nálam egyébként ez az egész fokozatosan és természetesen alakult ki az idő során. Mint ahogy sok kisgyerek, én is szerettem rajzolni, de én tényleg rengeteg rajzot készítettem. Annyit, hogy a szüleim  nem tudták hol tárolni őket, én pedig csak rajzoltam és rajzoltam, de kézimunkákat, festés, barkácsolás, faragás, ragasztgatást is készítettem, tehát a különböző anyagok használata végigkísérte a kisgyerekkoromat. 

Később olyan általános iskolába kerültem, ahol volt képzőművészeti szakkör. Különösen szerettem az anyagok tapintását, az anyagokat megfogni, a természeti tárgyakat szemügyre venni, megvizsgálni, csinálni belőlük valamit. Összerakni, összeállítani egy izgalmas, szép dolgot, vagy játékot, alkotni belőlük, esetleg később lerajzolni. Itt már több tanítóm felfigyelt rám, és ők irányítottak a művészet irányába, szóval ezután természetes volt, hogy a Pécsi Művészeti Gimnázium, Szakgimnázium és Technikumba felvételizzek. Az általános iskolai tanáraim irányítottak a Textilszak irányába.  Ami meggyőzött, hogy a textiltervezés területéhez szorosan kapcsolódik a rajz, festés, grafika, ugyanakkor az anyagokkal való bánás, szobrászat egy kicsit a képzőművészetek és iparművészetek mezsgyéjén, határterületein helyezkedik el. De mindenesetre nagyon sokrétű, a művészeti területek széles skáláján mozog, különösen ma a modern világunkban, ahol egyre jobban teret nyernek a különböző modern technológiák is a divat és a textil ágazatban.

A mestermunkámat La Fontaine fabulái inspirálták. Azért esett a választásom La Fontaine meséire, mert ezek széles körben is ismert  és kedvelt történetek, rövidek, tömörek, viszonylag kevés, kevéssé kidogozott karaktereket tartalmaznak. Három mesét választottam ki: Egy holló, aki sast akar játszani, A kakas és a róka, A pávatollakkal ékeskedő szajkó címűeket. 

A feldolgozott karakterekből pedig e három „öltözék-élőlény” született meg: Kakas, Holló, Szajkó-páva. 

Szívesen tekintek a kollekcióm darabjaira, mint egy öltözékként testet öltő valami új entitásra. Itt az öltözék is maga egy lény, aminek már az ember is a részévé válik. Különös ember–állat kapcsolat jön létre: az öltözékekben finoman összekapcsolódik a kettő – fizikális –és szimbolikus értelemben is. 

B: Légies formákat szerettem volna létrehozni, amihez a madarak jó alapot adnak. A madarak kifejezetten izgalmasak mintaviláguk, tollazatuk, tollszerkezetük és mozgásuk szempontjából. Széles spektrumon feldolgozhatóak, sokrétűen lehet hozzájuk nyúlni, megközelíteni tervezés szempontjából. Illetve sokkal különlegesebb a tollat szőrmére „átírni”, mint magától értetődően szőrmés állatot szőrmével ”megfogalmazni.”  Illetve még egy ok, hogy a madarak mintázata megfelelő alapot nyújtott a szőrmedarabokból való „építkezés” koncepciómnak.

Érdemes még azt is tudni, hogy az egész kollekció kézműves munka és célom volt, hogy csak olyan és annyi szőrmét használjak fel a ruháimhoz, amik lehullottak a szűcsmester asztaláról. Ez annyit jelent, hogy a kollekció jelentős részét apró „maradékokból” kreáltam, azaz újrahasznosítottam. Számomra nagyon fontos az, hogy tudom a szűcsmesterek és a szőrmeiparban dolgozók is minden apró porcikáját felhasználják az állatnak, hiszen nagyon magas értéket képviselnek az állatok és ezt az értéket igyekszünk mindannyian a szakmában megőrizni. 

K: Van-e olyan üzeneted, amit átadnál azoknak, akik korábban ítélkezően léptek fel a szőrmeiparral szemben?

B: Talán az fontos, hogy még ha fenntartásokkal is kezeljük a dolgokat, megfelelő helyekről, hiteles forrásokból tájékozódjunk. A mai főáramú média, trendek szélsőséges narratívát terjesztenek, képviselnek és a legtöbb esetben azokat a valóban rossz példákat mutatják be, ahol például zsúfolt ketrecekben, törvénytelen módon tartják az állatokat. Mindig fontos ezeknek a véleményeknek a hátterét, a mozgató ideológiáját megvizsgálni. Rendkívül fontos a prémes állatok jóléte, megfelelő tartása, az állatvédelem. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy egy állat szép, ép, ápolt, egészséges bundát növesszen. Ezt egy gondos, odafigyelő gazda tudja. Hisz ez az érdeke. 

A cikk szerzője: Petrovics Kinga

A cikk megjelenését támogatta: 

 (x)