Egri klasszikusok
A velencei kalmárt, Shakespeare sokfelvonásos művét egy óra húsz percnyire sűrítette Zsótér Sándor rendezése az egri Gárdonyi Géza Színházban.
Színészei visszafogottan, az érzéseket lefojtva, illetve csak a legindokoltabb helyzetekben szabadjára eresztve játsszák a klasszikus „szívügyi” drámát. Észhez szóló, pontos, átgondolt előadás – közérzeti zűrzavarainkról.
Raymond Chandler klasszikus krimijét, az Elkéstél, Terry!-t három óra húsz percben vitte színre Zsótér Egerben. Persze ez sem bűnügyi darab, vagy csak annyira, mint a másik. Valójában rólunk mesél Chandler is: elbaltázott viszonyainkról, kiszolgáltatottságainkról – egymásnak, a hatalomnak, önmagunknak. Akár klasszikus elődje. (Chandler klasszikusságáról: a műsorfüzet tanúsága szerint Tandori Dezső odasorolja a huszadik század legjobb tizenöt amerikai írója közé.) És ami igazán különös: a néző tűrőképessége szempontjából – az enyém alapesetben igen kurta – ez sem tűnik hosszabbnak, mint a nyúlfarknyi Shakespeare. Mindkettő fogva tart, leköt.
Mindehhez persze kell egy csapat is, hiteles karakterekből. Az egri direktor, Csizmadia Tibor egészen kiválót hozott össze. Tagjait itt most nincs hely felsorolni. Hát csak egy – mindenkiért: a Shakespeare-mű címszerepét a huszonéves Ötvös András alakítja, akárcsak a Chandler-átdolgozás gyűrött, negyvenes, csak azért is becsületes Marlowe nyomozóját.
Ül a negyvenes, gyűrött skribler a zsöllyesorban, és a kölyök okán saját apja jut eszébe.
Érti, aki érti.
