Édes élet

Az óbudai Krúdy-ház (jól hangzik, de nem igaz: a ház, ahol Krúdy szerény lakást bérelt – volna, ha fizeti a díjakat, vagyis a ház, ahol meghalt), amióta vendéglátó- és kereskedőipari (vagy fordítva, keressünk már ennek a helynek egy kezelhető nevet) múzeum lett belőle, mindig előrukkol valami meglepetéssel. Kiss Imre és munkatársai súlyt helyeznek rá, hogy odaszoktassák a törzsközönséget. Az állandó kiállítások mellett – azok is változnak, fejlődnek egyébként – van itt rendszeresen színházi produkció, van borkóstolással egybekötött művelődéstörténeti előadás és még ki tudja, mi minden. És ott vannak aztán az időszaki kiállítások – azokból is három-négy egyszerre. (Legutóbb, emlékeznek talán, a piactörténetbe és vásárcsarnok-históriába tekinthettünk be egy ilyen kiállítás kapcsán – ha kíváncsiak rá, még megnézhetik, most hosszabbították március 17-ig.)

Ezúttal – elvégre báli szezon van – egy sóhajtásnyi báli kellékkel melegíthetünk (folyosói tárlat, öt perc az örökkévalóságnak), nekem a lecsavarható derekú desszerttartó krampusz tetszett a legjobban, de a salade mimosa se volt ellenemre (az vajon milyen lehetett, megsértődött, ha megették?) egy múlt-múlt századfordulós menükártyáról – hogy aztán átsétáljunk az Auguszt családot bemutató pompás kiállításra.

Az Augusztokat, ha valaki nem tudná, eredetileg Oktaviánnak hívták, és a nagy triumvirátus (Gerbeaud, Dobos, Auguszt) legragyogóbb tagjaként évtizedekig uralkodtak a magyar cukrászatban. Aztán az Augusztok megalapították saját dinasztiájukat (I. Elek volt az alapító), csodálatos budai rezidenciát rendeztek be a Déryné cukrászda helyén (ez egy kicsit bonyolultabb, de most maradjon így), és a fénykorban még Abbáziában is volt egy remek kis (nagy) szállodájuk. Aztán újabb nemzedékek és fénykorok következtek, amelyeket időlegesen egy árnyékkor is követett, államosítással, kitelepítéssel, de mára megint virágba borult a történet.

Az Auguszt cukrászdinasztia már a hatodik nemzedéknél tart, és Pesten is megvetette a lábát. Elemérnek külön tortával koronázták meg működését nyolcvanadik születésnapján, és még csak most jönnek a Balambérok.

Édes történet.

Jolsvai András