Dúlalav
Ülsz a metrón. Mit látsz? Vagy újságot, könyvet olvasnak a körülötted lévők vagy zenét hallgatnak. Esetleg keverve. Közeledik a hideg. Esténként jó bebújni a meleg ágyba, forró kakaót szürcsölgetni és belemerülni az épp megkezdett regényünkbe. Lelassul a világ, feltűnnek az ismerős szereplők, és máris faljuk a sorokat. Ugye milyen egyszerű?! De miért csak olvassuk a könyvet, ha írhatjuk is?!
Hiper világunk (ez alatt az internetet értem) megadja a szükséges kereteket. Számos bestseller írónk online is megjelentette művét, kihasználva az internet adta lehetőségeket. Linkek segítségével más oldalakon találjuk magunkat, magyarázatokat kapunk. A képek, hangok belefűzése érthetőbbé teszik a művet. Az olvasó mérhetetlen szabadságot kap, a nyomvonalak adottak, de az „ösvényt” maga alakítja ki. Mindenki a saját történetét hozza létre.
Az írók világhálón való megjelenése mellett létezik az ellentétes irányú folyamat is, amikor a tehetségkutatás a cél. Igen, a kollektív netregényekről van szó. Itt a lehetőség, ha valaki le akarja taszítani kortárs íróinkat arról a bizonyos képzeletbeli trónjukról. De az is írhat, aki csak publikálva szeretné látni a nevét, esetleg nyomasztja valami, és el szeretné mondani másoknak.
Az elsők közé tartozott a Magyar Nemzet Online által meghirdetett Dúlalav online regénypályázat. Ugyan ez egy sokak által megírt esszéhalmaz, de mindig kell egy felsőbb ember, egy felettes – ez esetben Temesi Ferenc – aki”a szövegeket összeszerkeszti, gondozza, ápolja, leheletével melengeti, ha leül, felállítja (és persze írja) egy öreg profi, aki még nem felejtette el a kamaszkorát”. Ő csak a hét alapfigurát adta meg (három fiú és négy lány története a Rettegett Iván Általános Diákbörtön és Középfokú Koncentrációs Táborban). Olyan pontosan és jól vannak kifejtve a karakterek, hogy kíváncsiságunk határtalan a Dúlalav első fejezete iránt.
Az alapszituáció lefektetése után bárki belekezdhetett az egyéni folytatásba. Adva volt a valóság, melyet az olvasók képzelete szétszedhetett, majd újból összerakhatott.
A szerzők főleg fiatalok voltak (18-20 évesek), két hetenként, hétfőn jelentkeztek a SULILAP rovatban, a SZÁZKEZES címszó alatt.
Más portálokon is voltak próbálkozások. De vagy nem volt hírverés, esetleg hiányzott az értő kéz a tehetséggondozáshoz – a lényeg, hogy ezek a kezdeményezések észrevétlenek maradtak. Kár.
Persze nehéz összerakni a különböző írásokat épp a különböző hangnemek, stílusok miatt, de a netregények értékei is ebben rejlenek. Plusz a közösségben. Újabb és újabb meghívások, kezdeményezések érkeznek postaládánkba.
Aki kedvet kap az írásra, annak érdemes ellátogatnia Majoros Sándor Regénytár oldalára, ahol számtalan kollektív regény íródik éppen. Akár most is hozzátoldhatunk valami okosat a cselekményhez. Csak néhány az érdekes történetekből: A halál on-line jön; A kék szoba; Szexuális zaklatottság; Combon lőtt nászágy.
Ragadjuk meg azt a klaviatúrát!
