Csábítunk és Védünk
Több hitelesnek tekinthető hírforrás bélyegezte meg a fenti című amerikai agymenést, az utóbbi idők legrosszabb filmjének nevezve. (Pedig igencsak terebélyes a vetélkedő esélyesek csapata.) Fel voltam tehát lelkileg készítve a látványra, ó, de mindenre nem lehet felkészülni.
A tetthely ezúttal Texas, annak is San Antonio nevű rokonszenves városa, amelynek rendőrségén szolgál egy Cooper nevű stréber és ifjú rendőrnő, aki végre érdemi feladatot kap kapitányától: egy maffiavezér-függő nőt kellene a dallasi bíróságra szállítania tanúvallomás céljából. Cooper rendőr szavatol a lady biztonságáért. Az özvegyjelölt persze nem akar menni, pedig érkeznek a hatlövetű gonoszok, gazfickók és rendőrök vegyesen, közvetlen átjárással a kategóriák között, lőnek többen, több felől, s a kettős, az összebilincselt nyomozónő és a dacos-durcás őrizetbe vett közös szökésre kényszerül, miközben mindkettőnek van ellenkező privát terve is a kollektív menekülésen belül.
Ebből akár épkézláb história is kisülhetne, de nem sül ki semmi. (Legfeljebb a szemünk.) A történet tővel-heggyel van összerakva, logikája semmi, hőseinek nincs karaktere, következetlenek, leginkább csak reagálni tudnak az eseményekre. Ezenközben minden untig ismert poént lemásolnak: a gengszterrendőrök elől a nők egy nyugdíjasokkal rakott különbuszon menekülnek, ketten (!) forgatják a kormányt, nyomják a gázt, a szépkorúak meg azt hiszik, ez is benne van a programban, nevetgélnek boldogan.
Igen zavaró, ahogyan a spanyol–angol keveréknyelv dialektusait próbálják magyarra szinkronizálni, és mindkét hölgy valami olyan hisztériával sikongat, visít, hörög, nyerít, ami önmagában felér egy mozibarbarizmussal.
Meneküljenek!
(Rendezte: Anne Fletcher.)
Bölcs István
