Címerek
Valamiért minden kurzusváltáskor a legsürgősebb intézkedések egyike az állami jelképek megváltoztatása szokott lenni.
Az idealizálni tervezett alkotásokról a következő kurzusváltáskor megállapítják, hogy tökéletesen passzoltak a meghaladott rezsim szellemiségéhez, bár egészen másképp, mint ahogy azt a tervezői gondolták.
Magyarország két háború közötti, angyalkás címerét először a nyilasok cserélték le, aztán a koalíciós kormány. A vörös csillagos, búzakalászos Rákosi-, majd Kádár-címerre sokan emlékszünk. Kilencvenben komoly viták zajlottak a parlamentben az új állami jelképről. A koronátlan Kossuth-címer a szabadságharcos elődeink példáját lett volna hivatott kidomborítani, az elfogadott, koronás címer pedig a folyamatos, ezeréves államiságunkat reprezentálja.
Ugyanígy jártak a települések címerei is. A Győr városát jelképező négyfolyós, puritán szocialista címerpajzsot a cizellált, koronás, a középkort idéző címer váltotta. Sokak szerint mára ez is elavult. Az elégedetlenkedők azt mondják, a mai viszonyokat jobban tükrözné az a címer, amelyiken mélygarázsokat, körforgalmakat, tűzijátékokat táplál egy közpénzszivattyú, és a kompozíciót egy főrangú angyal mosolya aranyozza be.
Természetesen kilóg a lóláb: az irigy rágalmakat az elmúltnyolcév levitézlett figurái terjesztik tehetetlenségükben. A rémhírterjesztőket sújtsa dolgozó népünk megvetése! Légy résen!
Harcostársi üdvözlettel:
Lendvai Ákos
Győr
