Cigányok ideje

Párizs környéki illegális romatáborokban és egy Orléans határában időző lakókocsi-karaván helyszínén forgatott filmet szeptember utolsó hetében a Duna televízió öttagú stábja. A Mundi Romani dokumentumsorozat készítői különösen feszült időszakban találkoztak filmjük szereplőivel, pár héttel az után, hogy Sarkozy elnök utasítására megkezdődött a romániai és bulgáriai romák erőltetett hazatelepítése. A közel félórás riportfilmet pénteken 15 óra 20 perckor vetíti a Duna TV.

2010. november 17., 19:55

Bársony Kata, a Mundi Romani főszerkesztője és Kurucz Marion, a program kisebbségi szakértője számolt be honlapunknak filmjük elkészítésének körülményeiről.

Franciaországi utazásukat azokban a napokban kezdték szervezni, amikor Viviane Reding igazságügyi EU-biztos a francia hatóságok romákkal szembeni diszkriminatív fellépése miatt jogi kötelességszegési eljárás megindítását helyezte kilátásba Párizzsal szemben. Reding asszony szerint a kelet-európai romák kitoloncolásával Franciaország megsértette az uniós tagállamok állampolgárainak szabad mozgását biztosító uniós előírást. (Az eljárásra végül nem került sor).

A párizsi bevándorlási és integrációs hivatalban kezdetben igen készségesen fogadták a Mundi Romani bejelentkezését, de aztán kiderült, hogy az illetékes miniszter, Eric Besson éppen azokban az időpontokban nem ér rá, amikor ők kiérkeznek, sőt más munkatársainak is pont szeptember utolsó hetében akadt halaszthatatlan elfoglaltságuk.

A szocialista vezetésű Aubervilliers önkormányzata azonban szívesen adott tájékoztatást a hivatal integrációs célú romapolitikájáról. A Párizs északkeleti pereménél fekvő település nem csatlakozott a romák ügyét közbiztonsági problémaként kezelő (és megbélyegző) hivatalos intézkedéssorozathoz. Az illegális telepek erővel történő felszámolása helyett érdekes kezdeményezést indított el: a lerobbant lakókocsikban, út menti táborokban élő romák körében 18 önként jelentkező családot toboroztak össze, s egy számukra felépített " integráló faluba” költöztették be őket. Két konténerházban laknak, hol a 16 négyzetméteres lakásokban 3 személy fér el.

A résztvevők szerződésben vállalták, hogy dolgozni mennek, a polgármesteri hivatal pedig önkéntesek bevonásával segítette a jelentkezőket. Főként az asszonyokat sikerült elhelyezni, általában takarítónőként az aubervilliers-i önkormányzat kezelésében lévő iskolákban.

Az aubervilliers-i telepen találkoztak azzal az kolozsvári cigányasszonnyal, aki hat éve költözött át Franciaországba fiával és annak családjával, hogy finanszírozhassa otthon maradt két lánya főiskolai tanulmányait. Odahaza 22 évig dolgozott egy gyárban, miközben egy hat négyzetméteres lakásban nyomorogtak, és semmire nem jutottak. Franciaországban viszont megérkezése óta dolgozik, természetesen ő is takarításból tartja fenn magát, de elégedett, mert reméli, hogy a gyerekeire jobb jövő vár.

A program ugyan sikeresnek tűnik, de nem valószínű, hogy általánossá válik, a 18 család letelepítése és társadalomba való visszaillesztése eddig 300 000 eurós költséggel járt, miközben csak három családnak sikerült állandó lakásba költözni az ideiglenes telepről.

A budapesti forgatócsoport munkájához felbecsülhetetlen segítséget nyújtott Bársony Kata főszerkesztő régi ismerőse, Saimir Mile, a Sorbonne tanára, aki roma kultúrát és történelmet ad elő a híres párizsi egyetemen. Maga is roma származású, sok évvel ezelőtt, Albániából költözött Franciaországba, és azóta is széleskörű aktivitást fejt ki a romák emberi jogainak védelmében. Mile összeköttetésben áll szinte valamennyi jogvédő szervezettel. Ő közvetített a Mundi Romani csapata és a Párizs környéki bádogvárosokban autóparkolókban, erdei tisztásokon táborozó különböző romacsoportok között.

A bűnösség vélelme

Saimir kalauzolásával jutottak el egy Pierrelaye közelében lévő erdei szálláshelyre, ahol a korábbi lakásukból kiszorult romák találtak menedéket maguknak. Bizalmatlanul fogadták a magyar tévéseket, nehezen oldódtak fel, pedig Bársony Kata a saját nyelvükön kérdezte őket.

Egy romániai asszony elpanaszolta, hogy a francia rendőrök sűrűn tartanak razziát a táborban,
s olyan kemény igazoltatásnak vetik alá őket, mintha bármit elkövettek volna. Minden alkalommal lefényképezik valamennyiüket, elölről, jobból, balról, mind a tíz ujjukról ujjlenyomatot vesznek, s már arra is volt példa, hogy a kihallgatásszerű ellenőrzés után lemoshatatlan tintával pecsétet nyomtak a csuklójukra. Pedig már egy egész dossziét tart, benne az összes irata, amely valamennyi adatát tartalmazza. Nem érti, miért neki kell bizonygatnia ártatlanságát, miközben semmilyen vádat nem fogalmaznak meg ellene.

A stáb a legmegrázóbb helyzetet a Noisy-le-Grand-ban, Párizs keleti elővárosában élte meg, ahol a roma hajléktalanok egy kicsinyke közössége él néhány hete a Novotel szálloda mögötti parkolóban. A bádogvárosban hat család tengeti az életét, sok a gyerek, fűtés nincs, esténként a szabad ég alatt gyújtanak tüzet, hogy lefekvés előtt kissé átmelegedjenek. Korábbi táborukból egy rendőrségi razzia űzte el őket.

A férfiak többsége építkezéseken vállal alkalmi munkát, természetesen feketén dolgoznak, nincsenek bejelentve, s nincsenek megfizetve sem: napi 20 euró a bérük (a hivatalosan megállapított minimális órabér 8,86 euró).

A gyerekek, akik innen járnak iskolába, és egyre jobban beszélnek franciául, a nyomorúságos körülmények dacára elégedettek a helyzetükkel, még akkor is, ha éjszaka hideg van. Otthon, Romániában bizonytalan volt a napi betevő is, itt a cukros kenyér minden nap megvan.

A Novotel mögötti táborba a Duna TV látogatását követő reggelre ígérte magát a rendőrség. Mire a stáb megérkezett, már teljes pánik uralkodott a táborlakók között. Tudják mi következik ilyenkor, már többször megtapasztalták. A rendőrök általában már reggel 6-kor a terepen vannak, s akkor menni kell.

A tévések kivettek egy szobát a Novotelben, úgy döntöttek, ők is megvárják a rendőröket. Nehéz éjszaka volt mindenkinek. Aztán eljött a reggel, elmúlt a délelőtt, és ezúttal elmaradt a hatósági intézkedés. Az emberibb élete vágyó hajléktalanok rövid távon időt nyertek.

Korábbi cikkünk a témáról:

Romaügy: szégyenfolt a nemzeti lobogón