Cannes folytatódik Manchester árnyékában is
A manchesteri merénylet rányomta a bélyegét kedden a cannes-i fesztivál 70. évfordulós ünnepségére, amelyre a filmművészet több száz csillaga érkezett a Croisette-re. A filmrendezők és filmsztárok egyperces csenddel emlékeztek meg a fesztiválpalota vörös szőnyeggel borított lépcsőjének tetején az újabb európai terrortámadás áldozatairól és sérültjeiről. Az éjféli tűzijáték elmaradt, de a filmes világ abban egyetértett, az élet nem állhat meg, a show-nak folytatódnia kell.
„A manchesteri áldozatok ugyanazt tették mint mi: együtt voltak, élvezték, hogy szabadon hódolnak ugyanannak a szenvedélynek” – hangsúlyozta Thierry Frémaux fesztiváligazgató a világsztárok gyűrűjében.
Közel egy órán át vonultak be a filmcsillagok a filmpalotába, köztük tizenkét Arany Pálma-díjas rendező, többek között Jane Campion, Costa-Gavras, Cristian Mungiu, Claude Lelouch, Ken Loach, George Miller, Roman Polański, Michael Haneke és Nanni Moretti, valamint olyan sztárok, mint Catherine Deneuve, Nicole Kidman, Elle Fanning, Monica Bellucci, Diane Kruger, Andrea Arnold, Alfonso Cuarón, Alfonso Cuarón, Guillermo del Toro, Matteo Garrone, Alejandro Iñárritu, George Miller, Nicolas Winding Refn,Will Smith, Christoph Waltz vagy Mads Mikkelsen. A filmes szakma a terrorfenyegettséggel szemben összetartóbbnak tűnt, mint valaha.
Évfordulós csoportkép jelenlegi és korábbi fesztiválalkotókkal. Középen Thierry Fremaux, a fesztivál művészeti igazgatója
Fotó: MTI / AP / Thibault Camus
A megemlékezéssé változott évforduló háziasszonya Isabelle Huppert volt, aki kétszer is megkapta Cannes-ban a legjobb női alakítás díját, 1978-ban a Violette Nozière című krimiben, 2001-ben pedig A zongoratanárnő című drámában nyújtott játékáért.
„Nehéz bebizonyítani, de azt hiszem, az évfordulók megfiatalítanak” – mondta a francia filmszínésznő, aki azt kívánta, hogy a filmrendezők „továbbra is világítsanak rá a világ lényegére, mert a mozira szüksége van mindenkinek”.
A cannes-i fesztivál a meghívott filmek és alkotók szempontjából mindig is politikus rendezvény volt. Jóllehet a művészet és maguk a művészek ünneplését tartották elsődlegesnek, a szervezők azt is fontosnak tartják, hogy a fesztivál reagáljon az aktuálpolitikai történésekre. Ezt tükrözi a hivatalos versenyprogramba meghívott filmek listája is, de a félidejéhez érkezett seregszemlén bemutatott filmek közül eddig csak egyetlen olyan ütős társadalomkritikai művet mutattak be, amely egyértelműen elnyerte a nemzetközi kritikusok tetszését.
A Leviatán című előző alkotásáért 2014-ben a legjobb forgatókönyv díját elnyerő Andrej Zvjagincev legújabb filmje, a Loveless (Szeretethiány) egy moszkvai házaspár gyerekének eltűnéséről szól. Az orosz rendező ismét a putyini újgazdag világot bírálja, keserű képet festve az értékvesztett Oroszországról, amelyet az individualizmus és az álszent magatartási formák határoznak meg.
A francia kritikusok listáját a 120 battements par minute (Percenként 120 szívverés) című film vezeti, a versenyben újoncnak számító Robin Campillo rendezésében. Az Act Up AIDS-ellenes mozgalomnak az alakulását követő első éveiről szóló dráma kiválóan világít rá arra, hogy mennyire nehéz egy politikai mozgalmat létrehozni, megtalálni azokat az eszközöket, szlogeneket, amelyekkel érdemes és lehet harcolni a társadalom közönyével szemben. Az alkotás azonban feltehetően annak köszönheti a sikerét, hogy a politikai üzeneten túl mindenekelőtt a mozgalomban meghatározó szerepet játszó aktivisták megindító portréját rajzolja fel, a hazai közönség előtt is ismeretlen fiatal francia színészek közreműködésével.
