California dreamin’
A román film a leglátványosabban fejlődők közé tartozik. A szóban forgó „kaliforniai álom” is kvalitásos mű.
A koszovói háború idején egy NATO-vonatnak kellene odaszállítania egy lokátort, de egy román kisváros állomásfőnöke úgy dönt: ő ugyan addig ezt a szállítmányt tovább nem engedi, amíg be nem mutatják neki a fuvarleveleket, vámokmányokat. (E kis szemétdombon ő a dacos kakas.) Egész nyomorult életében ezeket az amerikai katonákat várta, de elkéstek, hát most várjanak őrá azok.
A fejlemény meglepi az amerikai kapitányt, de a szerelvény már vakvágányra tolva, a mozdony eltűnt. Talán lövetni kéne az állomást e békemisszió érdekében? Vagy megvenni az állomásfőnököt lábon?
A tengerentúli katonaság megjelenése feldúlja a falut. Tinilányok álmodoznak veterán férjről, akivel Kalifornia napja alatt sétálnának. Vicinális befektetők ábrándoznak gyümölcsöző franchise-ról, csillagos-sávos businessről. A hatalomban lévők saját pozíciók megtámogatásáról. S elindul a játszma. A tiszt, az állomásfőnök és a polgármester groteszk ultija.
A falun úrrá lesz a Dollárpapa-effektus, elindul Az öreg hölgy látogatásából ismert kollektív elkurvulás, amelynek végén ugyanúgy ott lesz majd a lincs, a dolgok véres megoldása, mint Dürrenmattnál. Ott lesz a képmutatás, a lázítás, a demagógia, a hordószónoklat, a legrosszabb ösztönökre apelláló számítás tragédiája.
És egy másik tragédia említése sem kerülhető el. Cristian Nemescu, az első filmes rendező autóbalesetben meghalt a forgatás végén. A film mégsem tűnik befejezetlennek, olyan erős a művészi hitele.
A világ így megyen. Így jöttünk.
