Bringaidő

Révkocsmánk a vízen lebeg. Biciklinket a süppedős parton hagytuk. Darab időre kiszálltunk a kiránduló kerékpárosok vasárnapi vonulásából.

– Kinn vannak – int a kocsmárosné Schmitt Pál Lupa-szigeti nyaralója felé.
Valóban, odaát kitárták az exállamfő házának ablakait.

Teregetett ruhák, faszénfüst, lábas betonházacskák – a hetvenes évek erkélyes kockái. Mellettük betonstég nyújtózik a forró Duna-partra.

Asztalunkon lilahagymás zsíros kenyér. Motoros lélekvesztőre várunk, félóránként gyújtja be a motort a fehér trikós, cserzett bőrű révész. A Lupa retróbüféjében békebeli debrecenit szervíroznak az árnyas fák alá, a sziget északi végéből átgázolhatunk a Duna homokszigetére, déli végén pedig vaslétrán mászhatunk a fákra.

Kell ennél jobb? Talán a Római. Feküdni a Fellini Római Kultúrbisztró kavicsos partján, a cirkuszi lakókocsi, a csíkos napozószékek díszletében, ahol matrózpólós alkalmazottak fonott kosarakba szedik össze a bokáig érő asztalokról lecsorgó poharakat. A büfékocsi egykor egy eperföld szélén állt, szeméttárolásra használták. Később a Duna-partra vontatták, új színt kapott, most Fellini- és Kusturica-filmek hangulatát idézi.

– Hát te? – csodálkozom a pincérre.
– Hirdetésre jelentkeztem, nyári munka – mosolyog Egger Géza színész, akit nemrég egy lakásszínházi előadás Ady-estjében láttunk. – Ősztől a szatmárnémeti színházban folytatom. Ady, úgy látszik, mindig kísért, a Szilágyság mellett lesz munkám. Itt nemsokára egy gitáros sráccal Lorcát adunk elő.
Mellette a kocsmakönyvtár, a kerékpárosok könyvkölcsönzője, a Bibliocikli. Az Óbudai Platán Könyvtár asztala júniustól augusztus közepéig tele helyben olvasható könyvvel, újsággal.

– Főleg Lackfi János gyerekverseit olvassák – mondja a könyvtároslány.
Neki is nyári munka ez, azt mondja, élvezi, hiszen süt a nap, és víz mellett lehet.

– Defekt? – kérdezi egy kiránduló a Fellini Római bicikliszerelőjétől.
Kocsis Tamás a nyolcvanas évek elején alakult underground zenekar, a Sexepil gitárosa. Kultikus zenéjük – az Európa Kiadóéhoz hasonlóan – egykor másolt kazettákon terjedt. Tamás májustól októberig bicikliszerelésből él. Talán télen egy romkocsmában folytatja.

– Csak egy-két zenekar tud megélni idehaza a zenélésből – magyarázza.
Akár egy Seurat-képen, a távolban pontokra bomlik a túlpart, az asztalon gyöngyös a rozéfröccs. A Rómain színesebbek a csónakházak, szemérmetlenebbek a zugnapozók, nem létezik autó, csak a bringa.

Vázra fel!