Bor, tangó, kapufa
Talán a foci-Eb lehe érintett meg, talán a dánok biztató premierje, de ezen a héten sehogyan sem fűlt a fogam a betálalt friss horrorokhoz, elmentem inkább a művészmozi-hálózatban már korábban bemutatott, szinte veteránnak mondható vígjátékhoz, amelynek címe fent olvasható.
A dramaturgia modellje egyszerű: Észak Dél ellen, vagy fordítva. Két-három dán (egy szétszakadt család: férj, gyerek, feleség) keveredik el s meg Buenos Aires jó levegőjében.
A feleség, aki sportmenedzser, épp el akarja adni balkézi szeretőjét, az argentin gólkirályt egy brazil klubnak, ám az elhagyott férj (aki különben borkereskedő, -szakértő) házhoz jön, s nagy tekintélyre tesz szert a környező kocsmákban.
Mindenkivel fordul valamit a világ: a csábító focista lesérül, a borszakértőt kifosztják és próbára teszik, a kisfiú, a 16 éves egy temetőben rátalál a szerelemre. Szerelmének apja derék kétkezi iparos, aki azonban hajdanában filozófiatörténetet is tanult, tehát a „dán” számára elsősorban Kierkegaard-t jelenti, meg az ifjúságot, Európát és a műveltséget, és csak később a bevert szemeket és csattanós rokoni pofonokat. A NŐ, aki miatt az egész kitört, hát ő is keresztülmegy egyen-máson, ezt azonban nem részletezném, hátha akad, aki meg akar ismerkedni a sokarcú argentin fővárossal, a tangózó svábbogarak mutatványával, az udvarias kültéri fosztogatókkal.
Hálás közönsége lehetünk a máshonnan is ismert, beszédes nevű Paprika Steennek, a többszörösen pórul járt Anders W. Berthelsennek, a temperamentumos és meglepetésekre mindig kész Adriana Mascialinónak, valamint a fanyar humorú rendezőnek, Ole Christian Madsennek.
Bátran ajánlhatom. (A művészmozi-hálózatban még utolérik.)
