Barthalo: Milyen bajuszt hordanak a gáborcigányok?
Határeset. Színesnek színes, többnyire magyarul is beszél. Hogy játékfilm lenne – így nyersen, bele a néző képébe –, azt nem merném ily határozottan állítani. A Port.hu kritikusa szorgalmasan összeírta a szóba jöhető műfaji megjelöléseket, idézném: „szituációs dokumentumfilm”, „fikciós dokumentumkabaré”, „neorealista komédia”, „dokumentarista elemekkel átszőtt vígjáték”.
Mindben van valami, de egyik sem teljes. Határeset, mondom. Van, akinek Zoro és Huru jut a két főhősről eszébe, és összehasonlítási alapul Borat Alit citálja ide, s jön Tamási Áron is meg Gábor Áron a rézágyújával. Másnak Karel Kachyňa ugrik be, Andorai Péter vagy Fábry Sándor. Nekem akár a korláttalanul improvizáló Kapa és Pepe is, Kusturica tózse, sőt: néha mintha Göre Gábor árnyéka is végiggurulna a helyszíneken.
Ha ennyi minden s mindenki jut az embernek az eszébe a vetítés alatt, akkor az a kérdés kívánkozik elő, hogy túlél-e saját jogán e filmnek bármely hőse bennünk. Vagy csak egy lenyomat ő is a tarka panoptikumban? Ha a kérdést így tesszük fel, benne is van a válasz.
Hogy kik azok a gáborcigányok, hogyan öltözködnek, mivel foglalkoznak, milyen bajuszt, kalapot hordanak, azt nem ebből a filmből tudtam meg sajnos, pedig amióta tudom, másképp nézek (vissza) a műre. (Meg a valóságra.) Ám a Bahrtalo! szociográfiának, dokumentumnak kevés, kabarénak sok, neorealizmusnak meg éppen semmi. Ami persze nem jelenti, hogy nem szórakoztat, nem gondolkodtat. Épp csak annyit jelent: hagyományos zsákba, iszákba, szákba nem gyömöszölhető. Ahhoz túl laza, túlságosan széthulló, anekdotikus, szerkesztetlen.
Ha ettől eltekintünk, biz benne van a kétsebességes unió kínja, a balekok és bohémek bűne, a haza és a külhon feszengő viszonya, a kínosan elégtelen gesztusnyelv (egyéb híján), naivitásaink és elszánásaink heroikus csődjeinek sora.
Nem mindennapi film, nem tucattermék, több benne tán az ösztönös is és a szeretet is, mint a szériamoziknak gyártott árucikkekben. (Írta, rendezte Lakatos Róbert, játssza Boros Lóránd és Gábor Lajos.)
Bölcs István
