Barátok naplója
Nemcsak mi élvezzük, szenvedjük, érzékeljük ám, hogy a földgolyóbis világfaluvá zsugorodott. Volt a vicinálisnál nagyobb távlata már ötszáz évvel ezelőtt is a magyar értelmiség egy részének. Diákoknak, akik Göttingen, Halle, Heidelberg, Wittenberg, Leiden, Groningen, Utrecht, Oxford, Cambridge egyetemein iskoláztak itthoni pártfogók és ottani segélyezők, sokszor épp a protestáns egyházak jóvoltából. Sorsuk aztán vagy hazakanyarodott Erdélybe és Felső-Magyarországra (a török bent ült középen), vagy távolra vetette őket: Budai Parmenius Istvánt a kanadai partok mellett nyelte el az óceán 1583 augusztusában, Zádori István Jamaica szigetén hunyt el vagy száz évvel később.
Az akár évtizedes, több országot érintő vándorlás során a diákok megörökítették találkozásaikat. Professzorok, tudósok, előkelők írtak be tanácsot, szentenciát az albumba, olykor rajzoltak is valamit: családi címerüket, csatajeleneteket. (Akadt, akinek naplójába Rubens firkált, akadt, akiébe Rembrandt.)
Alighanem Wittenbergből indult el az idea: a peregrinálóknak ez az emlékkönyve egyúttal hasznos ajánlólevél-gyűjteményként is szolgálhat. Akinek albumába a cseh király írt sorokat, nem lehet akárki!
Albai Csirke György például Melanchton soraival büszkélkedhetett. A nagy humanista tudósnak, Luther munkatársának szavai megnyitották a kapukat és szíveket más universitásokon is.
Nemcsak mi figyelünk ekkor Európára, a külföld is ránk, a török veszély miatt. Angliában 1663–65 között vagy húsz kiadvány szólt a magyar hadihelyzetről és Zrínyi Miklósról. Paulus Melissus, későbbi heidelbergi főkönyvtáros itt katonáskodott, amikor Szigetvár eleste után a török nagyvezér a győri táborba megküldte Miksa császárnak Zrínyi levágott, borban és ecetben megmosott, gyolcsba takart fejét. „Magam is kezemben tartottam” – regisztrálta Melissus a gyászos eseményt.
Az emlékkönyv meg majd elbiedermeieresedik. Még ír e műfajban igazi irodalmat Goethe, Byron, Vörösmarty. De a romantika után elburjánzik a giccs. Mára aztán az emlékkönyv végképp kiment a divatból. Romlékony SMS van. Meg e-mail. Mit fognak kutatni a következő évszázadok filológusai? (Technikusai?)
(Gömöri György: Kultúránk követei a régi Európában. EditioPrinceps Kiadó.)
