Balázs Péter: Azért lettem színigazgató, hogy Ön soha többé ilyen kérdéseket ne tegyen fel!

- Önt tavaly drámai körülmények között nevezték ki a Szolnoki Szigligeti Színház élére. Igaz, hogy Szalay Ferencnek, a város fideszes polgármesterének köszönheti, hogy a korábbi igazgató, Szikora János helyére került?

- Kérdésfeltevésében hiányosságokat vélek felfedezni. A „dráma” sajtói értelmezése „kirobbanó ellentétből eredő, rendszerint halállal végződő tragikus esemény.” Így írja az értelmező szótár, pontosan tudom, mert többször megnéztem. Nos, a szereplők élnek és dolgozni szeretnének. Nem igaz, hogy Szalay Ferencnek köszönhetem a kinevezésemet. Benyújtott pályázatomat Szolnok Önkormányzata testületi döntése alapján ítélték a legjobbnak. Nem Szikora János helyét pályáztam, hanem a Szigligeti Színház igazgatói posztját. Igaz viszont, hogy Szalay Ferencet, a város 2006-ban már másodízben megválasztott polgármesterét tisztelem, kiváló városvezetőnek és egyenes embernek tartom. Csak kívánhatom, hogy másoknak is hasonló „gazdája” legyen. Állandó lakóhelyem amúgy Budapesten van.

- Szalay Ferenc tavaly úgy fogalmazott: egy-két éves időszakban gondolkozik az Ön személyével kapcsolatban.

- A polgármester úr ezen kijelentését nem ismerem, de ez biztosan hibás információ, mert ellentétben állna a kinevezésemmel, amely 2011-ig szól.

- Teljesítenie kellett Önnek most valamit? Meg kellett felelnie valaminek? Valakiknek?

- Igen, teljesítenem kell saját meggyőződésem alapján – a pályázatomban felvázolt elképzeléseimet, meg kell felelnem a közönségnek, amelyet én sosem neveznék „valakiknek”, mert higgye el, a közönség, az „ezerfejű Ceasar” dönti el, mi tetszik és mi nem, s neki megfelelni dicsőség!

- Ön pár napja „Kis színház, nagy közönség” címmel tartott évadzáró társulati ülést. „Az évad sikeres volt, amit a szezon 100 ezer 173 fizető nézője igazol. Ezzel a nézőszámmal a vidék leglátogatottabb színháza volt a szolnoki”– tette hozzá.

- Amit most mondott, az tény és nem kérdés.

- „Egy szűk kör ma is piszkálódik, és diszkriminatív módon viszonyul hozzám és a színházhoz, de mindez már a múlt, egy lejárt, protekcionista, elfáradt színházi társaság óbégatása" – mondta a társulati ülésen. Miért fogalmazott ilyen indulatosan?

- A teljes (nem a megkurtított) szöveg így hangzott el: „ Egy meglehetősen szűk kör ma is piszkálódik – és diszkriminatív módon viszonyul hozzám, s rajtam keresztül a színházhoz (a színházi pályázatok elutasítása, a POSZTRA nem válogattak be, állami kitüntettek felterjesztését nem veszik figyelembe, stb.), s így végül is azoknak ártanak, akiket ellenemben féltettek. Ennyit színházi és a szakmai szeretetükről. Csak ennyit, de ennyit igen, mert ez mind-mind már múlt – egy lejárt, protekcionista, elfáradt színházi társaság óbégatása.” Nem vettem fel a kesztyűt, de annyit azért el kívántam mondani a becsületembe gázolóknak, hogy nem vagyok süket és jó az emlékezetem! Nem indulatos voltam, hanem szeretem a színházamat.

- Babarczy László, a Kaposvári Csíki Gergely Színház volt vezetője szerint az operett ideje jött el megint. Mit gondol Ön erről?

- Babarczy László annyi mindent mondott már – jót-rosszat – (legutóbb a parlament nyílt napján a színháztörvénnyel kapcsolatban, mellette ültem). Hogy neki mi a véleménye az operettről, az sem Lehár Ferencet, sem Kálmán Imrét, és hál istennek az operettet kedvelő közönséget sem érdekli. Rendezett már néhányat. Ne foglalkozzék vele! Ha meg „pejoratív értelemben” mondja: savanyú a szőlő, mert a jó előadásokkal tele a színház – persze énekelni, játszani, táncolni tudni kell! Ötletekből nem születik ária.

- A sikerekben mekkora szerepe volt idén az operettnek? Mondjuk a Zsuzsi kisasszonynak? És mellette milyen nézettséggel ment például Goldoni? Vagy hogyan fogadták Kiss József új drámáját?

- Műfajtól függetlenül tetszést aratott mindhárom bemutató. Az operettet szerető szolnoki közönség sikeresnek ítélte az évad első darabjaként bemutatott Zsuzsi kisasszonyt. Goldoni művét, a Két úr szolgáját is nagy érdeklődés fogadta. Kiss József Az angyalok nem sírnak című új drámáját a várakozásokat is felülmúló nézői szeretet övezte, olyannyira, hogy a Duna TV 2008. október 23-án felvételről közvetíti az előadást. A két legsikeresebb produkciónk: az Oliver, és a Feketeszárú cseresznye akkora siker volt, hogy bérleten kívül még számtalan előadást tűztünk műsorra.

- Ön az ország egyik legnépszerűbb színművésze. Miért akart színházvezető lenni? Egyáltalán: mi szüksége van erre az egészre?

- Most kérem, jól figyeljen!

- Igen, megpróbálok nagyon figyelni!

- Figyeljen, hogy egyszer s mindenkorra megtudja, vagy megtudják, akiket érdekel: van az életben néhány olyan dolog, ami nem mérhető objektív módon. Hit, erkölcs, szeretet, s hogy a „szíverével” tegyünk jobbat és többet a hivatásunknak választott foglalkozáskörünkben! Istennek hála, olyan művészek között töltöttem 25 évet, ahol a tehetség, rátermettség párosult a szorgalommal, és ismerem a vágyat társaimban a boldog színészi lét után. Azt kérdezi: mi szükség van erre az egészre? Mi szükség van arra, hogy anyánk megsimogassa a fejünk, mi szükség a mosolyra, mi szükség a szerelemre, szeretetre, a virágra a kertben, vagy az árokparton, mi szükség a csöndre, a könnyre, a vágyra, a csókra, az unoka eszmélésére, a könyvre, a zenére, Mozartra, Rossinire, Bachra, Rubensre, Rembrandtra, Munkácsyra, Picassora – végül is mi szükség van ránk – rám és Önre?
Azért lettem színigazgató, azért vállaltam e méltatlan egyoldalú párbeszédet, hogy Ön soha többé ilyen kérdéseket ne tegyen fel! Ady, Kosztolányi, Karinthy Frigyes és néhányan még nem átallottak újságot írni. Kérem, az Isten szerelmére, olvassa őket, és egyáltalán olvasson! Jöjjön Szolnokra, vagy más színházakba, szűrje le a látottakból, és az ottani művészekkel való beszélgetésekből véleményét, s ha már látott, hallott sok mindent, akkor a kérdései is mások, igazabbak lesznek. Nem lesz az Ön számára fontos egy senki által nem látott, de jól ismert lista, hogy kikből lehet és kikből nem lehet színházvezető Magyarországon, és milyen kérdéseket lehet, vagy kell feltenni ahhoz, hogy a fent említett listáról azok kerüljenek pozícióba, akiket a lista szerzői szeretnének.

- Engedje meg, hogy ezt a kioktatást ne kérjem ki magamnak. Nem tudom, hányan tudják, hogy édesapja is színész volt, édesanyja táncos-koreográfus. Mai napig várom, hogy fellépjen nagynénjével, Mednyánszky Ágival.

- Nagyon sokan tudják és nagyon tisztelték és szerették apámat! Édesanyám, istennek hála, most tölti be 84. születésnapját. Nagynénémmel - remélem - még léphetünk közös színpadra.

- Továbbra is láthatjuk Önt a Fidesz-rendezvények díszvendégei között?

- Ha meghívót kapok – természetesen. A jelen ellenzékével és a jövő kormányával jó kapcsolatokat ápolni minden intézményi vezető elemi érdeke. A barátaimat pedig nem párthovatartozás, hanem emberi minőségük alapján válogatom meg. Így sok barátom van a FIDESZ Magyar Polgári Pártban is.