Az SZDSZ bukása az ország szégyene
A 2008-as „szociális” népszavazáson kb. 600-700 ezer ember voksolt a vizitdíj, a kórházi napidíj, a tandíj bevezetése mellett a Fidesz vezette ellenzéki orbitális ellenszél dacára és a lagymatag kormánypárti álkampány ellenére.
Állítom: ez a polgári, öntudatos tömeg teljes egészében az SZDSZ szavazóbázisába való lenne. Ha nem így lett, az a liberálisok vezetőinek alkalmatlanságán múlott. Már Molnár Lajos Horváth Ágnesre cserélése is hiba volt, nekem kifejezetten az volt az érzésem, a reformerek maguk sem hittek igazán reformjaikban.
Így persze nem lehet reformokat bevezetni, amiképpen a liberálisoktól látott módon nem lehet politizálni.
Sokkal határozottabban – igen: harciasabban – ki kellett volna állniuk a liberális értékekért és a pártjukért. Elfogadtatni, hogy a ráció és a modernitás pártja egyértelműen az SZDSZ.
Az MDF csak az utóbbi időben, Bokros felléptetésével állt be a mafla liberálisok helyébe, sikere örvendetes, de ezt a liberálisoknak kellett volna learatniuk.
A magyar politikai kulturálatlanság ékes bizonyítéka – a szélsőjobb előretörése mellett – az SZDSZ bukása. Mindkettő az ország szégyene.
Kóbor György
Dunakeszi
