Az Omszk park

A park déli szakasza felett áruház egyenkékje nyúlik, az szeli ketté a szentendrei gyorsforgalmi utat. Északi kerete beszédes nevével a Tanító utca: úttest, járda, ház után ház. Keskenyebb csücskeinél: keleten ugyancsak autók robognak a budakalászi főúton. Nyugaton időtlen büfé, majd a helyi focipálya, a töltés mögött már áruház ér áruházba. A tó körüli susnyást, nádast vadkacsák, szárcsák lakják. Otthonuk szovjet város után kapta az Omszk park nevet.

A Kádár-kor stíljében egykor felhúzott öltözők, közösségi terek, a hajdani strandélet emlékét az itt-ott a föld szintjéig lepusztult, gyeppel benőtt betoncsonkok őrzik. Hajdani vécéépület dacolt csak az elmúlással. Málladozva, lehegesztett bejárattal várta dekádokig, hogy a szükség ráterelje a figyelmet. Végül ki is pofozták, százas a beugró. Falai sárgák, cserepezett teteje gigászi. Uralja a partrészt. Lépésnyire pöffeszkedik az új időkben megnyílt wakeboardcentrum minimalista épületétől.

Az Omszk park architektúrája lényegében installációra hajaz. Többszörös áttéttel Nicolas Schöffer kinetikus, tér és idő viszonylatát matériában kifejező műveivel lehet rokonítani. Esztétikai megközelítésből is különleges volt, amikor vízisportcentrumának korábbi, puritánabb épülete valamiként lángra kapott egy havas téli délelőttön. Sokjelentésű performance. Elporló építmény, hópelyhek sűrűje, szunnyadó táj. A tó jégtükre szórja a lángok visszfényét a vidékre. Az Omszk park persze ébredő tavaszon, rozsdás őszön is megkapó.

Lényegét mégis nyári kánikulában adja ki. Az Omszki-tóban fürdeni nem lehet. Vízébe csak a menetek árát kipengető deszkások mártózhatnak büntetlenül. Íves suhanásaiknak, permetfakasztó csobbanásaiknak moccanatlan tömeg a kontrapunktja. Hőség idején békási panelok népe hever a parton fegyelemmel. A közöttük cirkáló hatósági verdák kékje összecseng a közeli bevásárlóközpont kékjével s az ég festette, deszkások szántotta tóéval.

Szörfösök nedves tincsei, izzadó jardok. Partszélen tartott, vöröslő fejű sokaság. Fazont adnak a vidéknek.