Az erotika meglazíthatja a bűn és a szégyen kötelékeit

Még éppen sikerül elcsípnem két koncert között, hogy egy csésze kávé mellett gratuláljak hazánk legsikeresebb albán származású énekesnőjének új albumához. De ahogy leül az asztalomhoz, már érzem, pár pillanat és rohan tovább. Alba Hyseni, az energikus, albán származású underground díva 15 éve kényezteti egyedi hiperalt/contraalt hangjával a magyar zeneszerető közönséget.

Ahogy lehuppan mellém törékenyen és szinte kislányos. Nem is feltételezném róla, hogy a hét nyelven beszélő, egykor a délszláv háború elől elmenekült énekesnő kőkeményen megharcolt a sikerért. Mostanra hazánk egyik legnevesebb énekesnője lett.

– A 2011-es év egyik legjobb hazai kiadott albumával büszkélkedhetsz, 15 éve élsz hazánkban. Nehéz volt az út idáig?

– 1997. november 7-én kerültem Magyarországra, a háború nyolcadik évének vége felé érkeztem. Megérkezésem után Bicskén, a menekülttáborban töltöttem pár hónapot, ahol sikerült segítenem az ENSZ munkáját is. A kilenc hónap alatt nem volt könnyű, embertelen körülmények között éltünk, rengeteg elkeseredett emberrel találkoztam. Ebben az időben ismerkedtem meg Kőszeg Ferenccel, a Helsinki Bizottság elnökével, és neki még a menekülttáborban elkezdtem dolgozni, majd a Belügyminisztériumnak is. Emellett több követségen tolmácsoltam, és fordítottam, később lehetőséget kaptam az Oktatási Minisztériumtól, hogy Budapesten tanuljak, ami nagy segítség volt abban, hogy otthonosabban érezzem magam, egy akkor még idegen országban. Egyébként a félévenkénti vizsgáknak köszönhetően még mindig nagyon jó vagyok magyar nyelvből, irodalomból és történelemből is. Eljöttem, és bezártam magam után az ajtót, aminek túloldalán ott maradt egy háború, melynek 8 éven át voltam szemtanúja, és mely 12 hosszú évig tartott hivatalosan.

– A nemrégiben megjelent „Inner-Mission” című albumod hatalmas sikert aratott mind szakmai, mind a laikus zeneszerető emberek körében. Bár hangod páratlan a magyar piacon, mégis sokat kellett várnod a „hírnévre”. Mi lehetett ennek az oka?

– A lemezem tényleg sikeresnek tűnik – már az egyik rádió is játssza a dalomat. Erre készültem 12 éves korom óta. Az volt a célom, hogy dalaimon keresztül megmutassam: nincsen különbség az emberek között nemzetiség, vallás vagy származás miatt. Meggyőződésem, hogy ezek hamis és idejétmúlt megosztottságok, amelyek nem segítik az emberiség közös jobbítását és lehetőségeinek kibontakozását. A „Reality Blow” című nóta például a társadalmi béklyókról szól: háborúk, korrupció, elitek, környezetszennyezés, nyomor, járványok, emberi jogok megsértése, egyenlőtlenség és bűnözés. Tönkretesszük a bolygót, egymást, és egyre boldogtalanabbak vagyunk.

Egy egészen eltérő kultúrából érkeztem Magyarországra. Magányom ellenére soha nem ingott meg a hitem. Tudtam, éreztem: sikerülni fog ez a dolog egyszer. Figyeltem mások küzdelmeit, útjait és munkáit a szakmában. Hosszú évek munkája lett ez a lemez. Nem tudom körülírni, mit is érzek pontosan, de nagyon boldog vagyok, hogy mások legalább annyira szeretik hallgatni a dalaimat, amennyire én szeretek énekelni.

Szerencsére a lemezkritikák 100 százalékban igazolták az elképzeléseimet. Az „Inner – Mission” valóban fantasztikus visszajelzésekkel büszkélkedhet. Azt hiszem, Isten egy határtalan erő; feltétel nélkül hiszek ebben, ahogy abban is, hogy vannak ezen a világon még olyan emberek, akik képesek egymás felé fordulni érdek és hátsó szándék nélkül.

Minden idegszálammal arra koncentráltam, hogy lemezemmel különlegességet tegyek az asztalra, mind a magyar, mind a külföldi hallgatóság számára. Arra törekedtem, hogy elkerüljem a monotóniát és az egysíkúságot. Szerencsére megjelent a színen egy igazi segítő és bajtárs: a színes egyéniségű Csigó Tamás. Továbbá Balogh Gyula, a Chameleon Records kiadótól. Valamint zenészek, akik nagy lendülettel és bizalommal dolgoztak velem. Olyan nevekről beszelünk, mint Grencsó István, Sena Dagadu (Irie Maffia), Dóra Attila, stb.

– Szövegeidre hatással volt a hazádban átélt emlékek sora? Jelen vannak benne a menekülés, gyermeked születése, bánat, öröm és elmúlás gondolatai?

– A The drug I need című dalt életem legcsodálatosabb áldása ihlette: amikor életet adtam fiamnak, Hyseni Dominiknak. Hét órai szenvedés után végül reggel 9:20-kor született meg a fiam – egy nagy és egészséges újszülött. Amikor először felsírt, én is sírva fakadtam. A szülőszobán eltöltött néhány óra után, mialatt az orvosok ellátták a fiamat, végre a kezembe foghattam életemben először. Abban a pillanatban csak a szívemet eltöltő szeretetet éreztem, és arra gondoltam: ez az a szer, ami nekem kell. Nemcsak egy nagyszerű fiam van, de ő a legjobb barátom is. Ő az én családom. Másik dalom, a rádióban is játszott Ain’t no perfect life például kevésbé banális, mint amilyen a címe. Amolyan A-típusú, enyhén neurotikus maximalista, amilyen én. Szeretem a tökéletes dolgokat. a tökéletes ruhákat. A tökéletes kézírást. A tökéletes (és nem szükségszerűen boldog) befejezéseket. A tökéletes munkát. A jól, vagy lehető legjobban elvégzett feladatokat. Nem vagyok kimondottan versenyző alkat, de meglehetősen éles versenyben állok önmagammal.

Ha valamivel kapcsolatban elhatározom magam, akkor azt a lehető legjobban akarom csinálni. Ha lehet, tökéletesen. Noha mindnyájan nagyon jól tudjuk, az élet nagy színpadán a tökéletesség nem létezik. Mindegy, milyen boldog, csodálatos vagy békés az élet, sohasem lesz tökéletes. S-O-H-A. Maximalistaként ezt nehéz elfogadnom. Soha nem lesz tökéletes az életem? Valóban?! El kell ismernem, ha erre gondolok, egy pillanatra kihagy a szívverésem. Mind tökéletes életet akarunk, nem? A kérdés csak az, elfogadjuk-e, hogy nem lehet tökéletes életünk? Én el. Sokan, akik ezt olvassátok, nem csüggedtek el a gondolattól, de én hiszem, hogy minden okkal történik. Még a velem történt, a legborzasztóbb, legrettenetesebb dolgokból is tanultam valamit, ezek tettek azzá a személyiséggé, aki vagyok.

Egy nap megismerjük a magyarázatát annak, hogy egyes dolgok miért történtek meg velünk. Igyekszem tanulni minden hibából, minden rosszból, és ezek a kis leckék hozzájárultak ahhoz, hogy az legyek, aki ma vagyok.

– A pszichológia és a vallás mellett befogadó hazád szeretete a lemezen is helyet kapott .

– Az egyén szexuális élményei kulcsfontosságú szerepet játszanak a személyiség formálásában. Legyen az a szüzesség elvesztése, a homoszexualitás elfogadása vagy egy fétis kultusza. Az erotikus élmény olyan ablakot nyit ki, amelyen keresztül láthatóvá válik az író (művész) elméje és kultúrája. A zenében (dalszövegekben) az erotika felszabadíthatja vagy meglazíthatja a bűn és a szégyen kötelékeit. Mások érzéki megtapasztalása tudathatja az egyénnel, hogy nincs egyedül, és hogy a valaha perverznek tartott fantáziáit a valóságban sokan osztják.

A mai világban szinte mindent az erotikán keresztül próbálnak eladni. A szex többé nem tiltott téma, mint ahogy az volt a XIX. században. A „HUNTER” című dal azt feszegeti, mennyire csak a férfiak szórakoztatásának része volt az erotikus képzelgés, míg a nők számára ez nem volt lehetséges. A dal összefüggéseiben világítja meg a témát. Nem számít, mit csinálsz, vagy mire gondolsz – az erotika megragad, és a hangok, valamint a képzelet világában találod magad, ahol tudatod teljesen megváltozik…

A My heart’s song megírásakor szerettem volna kifejezni legmélyebb örömömet afelett, hogy életem elmúlt 15 évét ebben az országban, a magyarok körében élhettem. Ez a nép érzékeny volt a szociális igazságtalanságokra és a nők helyzetére egy olyan időszakban, amikor az én országom, Albánia a demokrácia szempontjából igen törékenynek bizonyult.

A TŰNŐDÉS az átalakulások történelmi időszakához kötődik. Az albán nők ezen már túl vannak, s abban reménykednek, hogy beilleszkedhetnek az európai társadalomba.

– Mi a következő állomás?

– Hívő ember vagyok, hiszek Istenben, az energiában, mely számomra annyit jelent: vannak emberek, akik ki tudnak törni abból a bizonyos mókuskerékből, bármennyi negatív hatás is éri őket. Bármibe vágnak bele, minden szerencsésen sikerül, ha létezik bennük erős hit és elszántság. A legfontosabb az életben szerintem az, hogy szeressük saját magunkat: magát az életet, származásunkat, kulturális értékeinket, gyökereinket. Szeressük egymást, amihez sajnos egyre nagyobb erőfeszítés kell, mivel sokakban nincs meg a tolerancia. A siker, melyet most már magaménak tudhatok itt Magyarországon, egy lépcsősor első foka. Szeretek itt élni, itt született a fiam. Vágyom nemzetközi karrierre, de itt itthon vagyok.