Az áhítat csak a rinocérosz esetében igaz

Tisztelt Lengyel Úr!

Sokadik – egy kaptafára készült – „véleménye” miatt már nem tudom megállni, hozzá kell szólnom a 168 Órában megjelenthez.

2008. június 3., 13:17

Én csak egy szürke mérnök vagyok, nincs nagy tapasztalatom a „kinyilatkoztatásokban”. Azonban nem merném magam „értelmiséginek” nevezni, ha az „őszödi beszédből” sorozatban csak az a néhány tematikusan „kiemelt” mondat jutna eszembe, és azzal indokolnám a jelenlegi miniszterelnökről „alkotott” véleményemet.

Érdekesen egybe tudja mosni a két „ellenfél” karakterét. Önt idézve: egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz. Igazán nem veszi észre a különbséget a két ember jelleme, stílusa, ténykedése között? Nem tudja vagy nem akarja meglátni, hogy amíg az egyik paranoiásan csak a saját „elvesztett” hatalmáért forgatja fel az egész ország nyugalmát, és szabadítja rá a bandáját mindenre és mindenkire, aki nem vele ért egyet, addig a másik önzetlenül az ország javát próbálja a saját érdekével szemben is előmozdítani, minden gáncs és akadály ellenére.

„Rinocéroszok rohama” – mondja Ön. Tényleg? Nem veszi észre, hogy egy rinocéroszszal szemben egy ember áll, aki megpróbál sokszor erőn felül valamit tenni? „Viszolygásom ízlésbeli, nem tudom elfogadni, hogy valaki bármely politikus iránt áhítatot érezzen.” Nos, ez az áhítat csak a rinocérosz esetében igaz. Az ember iránt nem, mert „merő jóindulatból” kap ő hideget-meleget még a sajátjaitól is, és az olyan „elfogulatlan” „értelmiségitől”, mint Ön.
Ön kilépett a „klubból”? Benne se volt. Húsz éve csak a partvonalról kibicelt és fanyalgott, egyetlenegyszer nem állt oda, hogy tolja az ország szekerét, még ha csak „fél kézzel” is. Szeme előtt fejlesztette „tökélyre” pont a rinocérosz az ország és a nemzet teljes megosztását, és nem emlékszem rá, hogy egyszer is álljt kiáltott volna váteszi képességével.

Tíz éve olvasom, hallgatom az ömlengéseket, a rinocérosz „nagyságának és karizmájának” a dicséretét. Pont az olyan „értelmiségiektől” mint, Ön. Véletlenül került egy ember, aki szembe tudott és mert szállni a rinocérosszal. Ön és az Önhöz hasonlók egyből ellene fordultak. Miért? Medgyessyt két év alatt „megreggelizte” a rinocérosz. Tíz éve forgatja fel az országot. A szemünk előtt öli ki az emberekből a hitet, hogy lehet talán egy kicsit jobb is. Miért nem szólt ellene egyszer is? Vagy ezt nem látta, nem hallotta, csak az „őszödi beszéd” néhány mondatát?

„Nem lehet úgy folytatni, mintha nem történt volna semmi.” Akkor hogyan tovább? Mégiscsak adjuk át a „hatalmat” a rinocérosznak kényre-kedvre? Majd ő „rendet csinál”, olyat, hogy attól koldulunk. Ennél jobb „forgatókönyvet” nem tud ajánlani? Milyen tudós akkor Ön? Vagy Ön is azon a véleményen van, mint az a sok „bölcs közgazda”, aki a maga 7,3 milliós havi fizetésével a 73 ezer forintos nyugdíjastól venné el a 13. havit, hogy abból fedezze a Széles-félék „adócsökkentését”, hogy minél több pénzük maradjon Echo TV-t gründolni, amelylyel még jobban meg lehessen osztani a nemzetet? Azok mennyit hajlandók a millióikból e nemes célra fordítani? És Ön?

Ez a tipikus esete „a csalán máséval verésének”. Tudnám még folytatni, de szerintem ennyi elég, hogy megértse, mi tudjuk: „A kibicnek semmi se drága!”

Tóth Ferenc
E-mail

Életének kilencvenedik évében elhunyt Mécs Károly Kossuth-nagydíjas, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, a nemzet művésze, érdemes és kiváló művész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.