Aranypötty az Ezüstösök cikkben
Egyetlen pötty szeplőzi Bányai György körültekintő olimpiatörténeti összeállítását (Ezüstösök, augusztus 14.), nevezetesen amikor helytelen időpontra teszi a magyar kardozók legendás (már-már mágikus) pozíciócsere-sorozatának kezdetét.
A „harmadikból bajnok” jelenségének első példája ugyanis 1932-ből ered, amikor Kabos Endre bronzérmet szerzett, majd 1936-ban aranyat. Ezt a kétfokozatú ugrást ismételte meg azután Londonban, illetve Helsinkiben Gerevich Aladár és Kovács Pál.
Az 1928-ban Tersztyánszky Ödön mögött szólóban második (a „vállán cipelt” csapat kimerítő teljesítményt nyújtó alapembereként azonban ott és a következő játékokon is bajnok) Petschauer Attila 1932-ben nemhogy nem nyert egyéniben, csupán ötödik lett. A Los Angeles-i aranyérmet Piller (később Jekelfalussy) György nyerte.
Valóban érdemes belegondolni, mi lett volna túlélőként a Margit hídi katasztrófában meghalt Kabos Endre további sorsa. Azt gyanítom, potenciális munkaszolgálatosként nagy valószínűséggel hasonlóan végezte volna, mint a szörnyűséges módon meggyilkolt Petschauer (köztudomású, hogy alapjában róla modellezte Szabó István A napfény ízének Sors Ádámját), akiben úgyszintén „benne volt” még egy-két háború utáni olimpia – s akár újabb aranyak – lehetősége.
Hárs György
E-mail
