Angyali történet

2014. június 11., 20:45

Lewis Caroll szeretné ezt a könyvet: az ő világa ilyesféle, ahol a képtelenség különös képességekkel társul, ahol az abszurd és a valóságos kéz a kézben jár, ahol már a harmadik oldalon természetesnek fogadunk el mindent, bármi történjék és bármi mondódjék is. Ahol királyfiak és angyalok kiflicsücskök és betűk és kártyalapok között érzik jól magukat, ahol az ember (angyal), ha elfárad, rajzol magának egy ágyat, hogy leheveredjék (jut eszembe, Carlo Collodinak is tetszene, ő szeret háromlábú macskát rajzolgatni Jácint úrfi játszótársául, és ezekből mindenféle bonyodalom következik), ahol ha valaki elrikkantja magát: Diós Csülök! (ez is milyen! olyan, mint a mézes pacal!), akkor megnézheti magát minden szereplő, minden olvasó. (Igaz, hogy az a valaki nem akárki, hanem maga a félelmetes Izé, aki már majdnem olyan, mint a Nagy Senki.)

Olvasható persze posztmodernül is, megvan hozzá a filozófiája, eszközrendszere. Egy könyv, amely írja magát. Egy könyv, amely kezdetben teljesen üres volt, aztán megérkeznek a betűk, de ebből csak kalamajka következik. (Minden szerző tudja ezt.) De aztán – félig a szerencse, félig a véletlen, félig a főhős rátermettsége okán – a helyükre kerülnek a dolgok, a betűk, a mondatok, a bekezdések. Megszületik a mű.

Olvasható aztán afféle modernkori eposznak: egy hérosz beleszeret egy heroinába, és száz veszélyt (meg egy Izét) legyőzve elnyeri választottja kezét, és boldogan élnek, míg meg nem halnak: ezt az időt egyébként meséléssel, horgászással, trabantolással és játékkal töltik el, ahogy illik.

Olvasható költeményként: nem csak a versbetétek, az egész könyv. Szerelmes versként, melyet a trubadúr szíve hölgye elé helyez. Pungor András ízig-vérig költő, poeta natus, aki akkor is képekben és rímekben látja a világot, ha egészen más műfajban alkot. Akinek a nyelv alkotótársa, játszópajtása, kedvese.

És persze, ha akarjuk, olvashatjuk igazi meseként is a Kárókaresz és Angyalandi című könyvet, melyet Takács Mari remek rajzai szelídítenek a gyermeki olvasók irányába.

Jolsvai András