Amikor a mosómedve harcművészetre okítja a kövér pandát
Hendikeppel indult nálam ez a film, hiszen az efféle „egész-család-számára-garantált-szórakozás” jellegű alkotások amellett próbálják megnyerni a felnőtt nézőket (anyukákat és apukákat – a gyermeki önkény áldozatait), hogy a kicsiket is lenyűgözzék. Ezért aztán rendre elbaltázzák mindkét kitűzött célt: a kisebbek számára érthetetlen vicceikkel és a felnőtteket fárasztó bárgyúságukkal.
Keskeny pallón kell ám egyensúlyozni.
A Kung-fu panda esetében szerintem sikerült. Az Olvasó nézze el, de a következőkben nem fogok vegytisztán a sem a felnőtt, sem a gyermeki interpretációra szorítkozni. Nyilván az ilyen infantilis néző a Dreamworks Animation LLC ideális alanya (mintaolvasója, Eco terminológiájával – csak hogy építő jelleget adjak az ismertetőnek…)
Tehát a távol-keleti verekedős filmek toposzainak fellegvárába tehetünk látogatást. A humor forrása itt a kung-fu filmek kánonjában számtalanszor föltálalt klisék halmozása illetve ironikus megközelítése. Pont emiatt passzol minden: bájos és gördülékeny. Nem kívánok poéngyilkossá zülleni, de a jelenet a Mennyei Bölcsesség Szent Barackfájánál egyszerűen zseniális. Szomorkás felütéssel indít, olyasmi nagylátószögű tájképpel, ami a kínai tusrajzokról ismert. Megkapó zene, pasztell árnyalatok – minden kész egy Disney filmekre jellemző érzelmes párbeszédhez,, azután tessék. Kapjuk a pofont és kacagunk.
Az egész film ilyen.
A veretes, buddhista kóanokból ismert bölcsességek éppúgy megkapják a magukét, mint kiképzése során az esetlen főhős, aki egyébként rögvest belopja magát az ember szívébe. Duci és lelkesen gyermeteg – rajzfilmeken és akciófigurákon fölnőtt korábbi önmagunkra emlékeztet; teljességgel szerethető karakter.
A Dremworks eddigi védjegye, a modern fogyasztói kultúránkra történő folyamatos utalgatás és szurkálódás mintha elapadni látszana. Magától értetődő viszont a számtalan filmes kikacsintás – hál’ istennek csak a műfaj keretein belül. A hongkongi verekedős filmek körében szerzett ismereteim limitáltak, de a Részeges karatemester ikonikus jelenetét (párharc az evőpálcikákkal) egyből fölismertem. Azután ott a tetőn szaladgálás a Tigris és sárkányból. Mikor pedig a „Shifu jól kitanított” mondat elhangzik a főgonosz szájából, bizonyára a Star Wars fanatikusok is összemosolyognak majd. És még ki tudja milyen utalásokat rejtettek el a készítők – a téma rajongói nagy élvezettel mazsoláznak majd.
Aki teheti, mindenképpen angolul nézze meg, hiszen olyan sztárok leheltek életet az egyes figurákba, mint Jack Black (Po, az elbűvölően golyófejű főhős), Dustin Hoffman (Shifu, a Mosómedve), Angelina Jolie (Tigris), Jackie Chan (Majom) vagy Lucy Liu (Vipera).
A film készítőinek nyilatkozatai szerint a Panda a legambiciózusabb alkotás, aminek valaha is nekifogtak, és ez meg is látszik a végeredményen. Hihető, lélegző és bájos háttérvilág, szerethető főszereplő, lenyűgöző koreográfia és mulattató klisédömping.
Merem ajánlani.
