Álompár: politika és média

Kötetünk szerzője, e terület kutatója észrevételezi, hogy lezáratlanul, megoldások nélkül torlódnak egymásra a magyar médiarendszer változásai. (És akkor még szót sem ejtettünk a másik pillér, a demokrácia állapotáról, változó, manapság egyenesen rohamosan változó szabásvonalairól.)

Nagy gondossággal áttekintve az elmúlt húsz év e tárgyú fejleményeit, a szerző öt jelentős változást emel ki.

1. A sajtó (média) autoriter, egypárti rezsimből többpárti politikai mező szereplőjévé vált, „szabaddá”, noha erre – tapasztalatok híján – nem volt maradéktalanul felkészülve.

2. A hatalom és a közvetítő tömegkommunikációs eszközök új, konfliktusos viszonyrendszere okán mindkét szereplő megszenvedte a médiaháborút. A sajtó, rádió, televízió ezenkívül még a piacszűkülést és a presztízsvesztést is. Ez utóbbi a politikai hatalmat sem hagyta érintetlenül.

3. Ugyanakkor a politika – nyugati minták nyomán – erősen „mediatizálódott”, azaz kereste, sőt építette, diktálta a nyilvánosságot, hatalomtechnikailag kezelte.

4. A hajdani tájékoztatási monopóliumból még közszolgálati hegemónia sem maradt, ehelyett megerősödött a kereskedelmi médiumok szerepe, terük kibővült, hatásuk fokozódott.

5. Tömegmédiummá lett az internet, és teljesen átalakította a fogyasztási szokásokat.

A fenti, nagy fordulatok mellett még számos más hagyta rajta keze nyomát, bélyegét a médián: a hirdetési piac behorpadása, a bulvárigények előnyomulása, a médiatörvény csődje, a kuratóriumok működésképtelensége, koncepcióik bizonytalansága és a többi.

Tekintsük a megostromolt tévészékházat jelképnek.

Hogy aztán épp ezekben a napokban, beláthatatlan fordulatok küszöbén lehet-e érvényesen mérlegelni a helyzetet, szintetizálni, amikor új médiaalkotmányos vihar közelg, ki tudja?

Vágtató, megvadult ló hátán, villámok között, finom kézzel akvarellt festeni a híres a magyar Hortobágyról – nehéz. Délibáb? Az van, minden mennyiségben.

(Sipos Balázs: Média és demokrácia Magyarországon. Napvilág Kiadó.)