Alkotmányozunk?
Most láttam életemben először ezt a sokat emlegetett dokumentumot, most is csak fényképen. Egy kisgyerek tartja a kezében, a 168 Óra 2010. május 27-i számának 10. oldalán. A dokumentum fedelén e szavak olvashatók: MAGYAR IGAZOLVÁNY. Így, két szóban (mivel két sorba tördelték, a sorvégi elválasztást jelző kötőjel nélkül).
Mármost: magyar igazolvány minden olyan hivatalos irat, amelyet Magyarországon és/vagy magyar nyelven adtak ki. Magyar igazolvány a buszbérletemtől az újságíró-igazolványomon keresztül a mai személyi igazolványomig minden olyan dokumentum, amellyel bizonyítani tudom, hogy jogosult vagyok valamire. Volt amerikai igazolványom is, azzal a szórakoztatóelektronikai kiállításra és vásárra léphettem be Chicagóban és Las Vegasban.
Nem tudom, hogy az a füzetke, amelyet a gyerek a fotón a kezében tart, mire jogosítja fel őt. Tudom azonban, hogy mit igazol: azt, hogy a felmutatója magyar.
Azt a dokumentumot, amely a birtokosa egyetemi, főiskolai hallgató mivoltát igazolja, diákigazolványnak nevezzük, egy szóba írva. Van pilótaigazolvány, van iparigazolvány (amelynek tulajdonosa iparos), pártigazolvány (amelynek tulajdonosa párttag), és így tovább. A magyar hatóság által hivatalosan kibocsátott dokumentumnak már a fedelén helyesírási hiba van. Magyar helyesírási hiba.
Persze a magyarnyelv-tudást csak azoknak kell igazolniuk, akik folyamodnak az állampolgárságért. Akik a kérelmeket elbírálják, azoknak nem.
(Név és cím a szerkesztőségben)
