Agatha Christie utolsó rejtélye saját élete - eddig ismeretlen hangfelvétel az írónőtől
A krimi királynője, Agatha Christie bőven hagyott meglepetést az utókornak is. Unokája, Matthew Prichard néhány hónapja egy porlepte dobozra lelt a nagyi torquay-i házának padlásán. A “lelet” 27 hangfelvétel, amelyet Dame Agatha készített diktafonnal az önéletrajzához a hatvanas évek közepén. Eddig még nem hallotta idegen fül…
Mint egy Agatha Christie-krimi, méltó a Tíz kicsi indián-hoz, amely a maga száztízmillió példányszámával a műfaj eddig felülmúlhatatlan bestsellerének számít. Amikor az unoka, Matthew Prichard megtalálta a szalagokat, a dobozból előkerült a diktafon is, egy Grundig Memorette. Ezt a típust már régen nem gyártják, így a meghallgatáshoz szakember segítségét kellett igénybe venni. Matthew úgy dolgozott, mint a nagymama műveiben szereplő nyomozók -- írja a Corriere della Sera londoni tudósítója.
Néhány idézet a kazettákról: “Az emberek mindig azt sugallják kérdéseikkel, hogy Miss Marple-nak és Hercule Poirot-nak (az írónő két legendás nyomozója) találkoznia kellene. Ugyan mért, kérdem én. Biztos, hogy nem lennének elragadtatva egymástól.” Kis köhögés, majd a háttérben kutyaugatás hallatszik, ezután Agatha Christie tiszta hangon így húzza rá a vizes lepedőt regényeinek főszereplőire: “Poirot, az ízig-vérig egoista, nem szeretné, ha egy nagymamám-szerű öregasszony kioktatná a munkájával kapcsolatban. A profi Poirot rosszul érezné magát miss Marple világában. Két külön csillag, nem hagyom, hogy találkozzanak… hacsak nem támad valami hirtelen és váratlan ötletem.“
Nem támadt. 66 krimi (a Gyilkosság az Orient expresstől a Halál a Nílusonig), 163 novella, 19 színmű, valamint az 1977-ben megjelent önéletrajz (egy évvel az írónő halála után) – és a két személyiség sosem találkozott.
Christie unokája szerint a kazetták felfedezése után frissíteni kellene az életrajz egyes részleteit. De mivel a rejtély királynője nem lebbentette fel mindenről a fátylat, a 27 darab félórányi szalagból álló mintegy 13 órányi elbeszélés csak a 86 év utolsó harmadáról számol be. Nincs benne semmiféle utalás arra az 1926-os rejtélyre, ami azután következett be, hogy Agatha Mary Clarissa Miller, művésznevén Agatha Christie, megtudta, hogy a férje, Archie válni akar tőle.
Agatha kocsiba ül, és elmegy otthonról. A járművet üresen találják meg. Az írónő a férje szeretőjének nevén, miss Neele-ként jelentkezik be egy yorkshire-i kis szállodába. Tizenkét napig, míg a rendőrség őrült erőkkel nyomoz utána, Agatha shoppingol, teázik, szépségkúrán vesz részt, és énekel a hotel zenekarával. Legalábbis ez a hivatalos változat: a család most azt gondolja, hogy az asszony a hírre, miszerint megcsalja a férje, idegösszeroppanást kapott. Dame Agatha azóta kifürkészhetlen. Az általa megteremtette személyeken keresztül él. Amelyek annyira valóságosak, hogy amikor 1975-ben az írónő elhatározza, hogy meghalasztja Poirot-t, a The New York Times az első oldalon siratja el a belga detektívet.
