Adrenalintúra

Tizenegy éve kezdődött, amikor egy túlképzettnek nem nevezhető, nyolc osztályt kijárt fiatalember recepciósnak (küszöb- és köszönőembernek) jelentkezett az egyik bankhoz.

S noha sem érettségije, sem nyelvvizsgája, sem szakismerete, sem ötéves gyakorlata nem volt, egy éven belül mégis üzletágvezető lett, s hamarosan ügyvezető igazgató is. (Így megy ez, kérem, a korlátlan lehetőségek hazájában, bárki megmondhatja.)

Amikor a piramisjátékba belebukott, már a fél világ ismerte. Akiből kinézett valami, azt üzletbe hívta: gyere tőzsdézni, kereshetsz. A válaszra, hogy nem értünk hozzá, és pénzünk sincs, azt felelte: mi értünk hozzá, és pénz is van nálunk elég. Neked csak a hasznot kell elvinni. Milliárdokról volt szó! Igaz: másokéról.

A hazudós Kulcsár zsákjára akadt folt bőven: ki ezért, ki azért tartott vele. És hát ő is belejött az Életbe: lakások, nyaralók, ingatlanok, nagy autók. Ötezres borravalók a fodrásznál. Ötcsillagos szállodák lobbijaiban, miniszteri előszobákban forgott. Az üzleti élet krémjéhez sorolták. Bűnös és ostoba áhítattal.

2003 nyarán aztán magával rántotta a Szervezett Bűnözés Elleni Koordinációs Központ vétlen vezetőjét, Bácskai dandártábornokot, majd eltakarították a gyalázatosan megvádolt Molnár Csaba alezredest, az ORFK pénzmosás elleni osztályának vezetőjét. Végül kéttucatnyian kerültek Varga Zoltán bíró elé.

A nyomozás bővelkedett különös fordulatokban. A tárgyalás nemkülönben. A jogász-író Kende Péter mind az ügyészség munkájában, mind a bírói tevékenységben számos ordítóan felháborító műhibát talált, szakszerűtlenséget és koncepciót, politikai penetrációt, amelyek miatt – szerinte – elölről kellene kezdeni az egészet, s valamikor 2015 körül születhetne alapos és korrekt ítélet.

Ami kilátásnak rémes. De az előzmények sem különbek.

(Dr. Kende Péter: Nesze neked, igazság! A Kulcsár-ügy. Hibiszkusz Kiadó.)