A vitézek nem tartoznak a nemességhez

Ha a média – leginkább az internet – nem foglalkozna annyit a Horthy-korszak elitjei történelmi szerepének „fényezésével”, ha nem esne annyi szó a magát hivalkodóan a hajdani elitekhez tartozónak számító vitézi rendről, új tagok (mondhatnám, szinte) toborzásáról, biztos nem érezném szükségét annak, hogy az általam csodált (és irigyelt) tehetségű Bokor László emlékriportjához hozzászóljak.

Az egyes rangok és címek megszüntetéséről szóló 1947. évi IV. törvény kimondja:
„1. § (1) bek.: A magyar nemesi és főnemesi rang (herceg, őrgróf, gróf, báró, nemes, primor, lófő) megszűnik...
3. § (1) bek.: A jelen törvény 1. §-ában említett rangjelző címek, valamint a „vitéz” cím használata tilos.
(2) Nemesi előnévnek, nemesi címernek és jelvénynek vagy a nemesi nemzetségi származásra utaló kifejezésnek (de genere...) használata tilos.

Gudenus János és Szentirmay László (maguk is hajdani főrendű szülőktől származó) az 1989-ben Budapesten kiadott Összetört címerek című könyvükben tudományos igénnyel definiálták a Magyarországon használatos főnemesi rangokat, az e rangok viselésére jogosultakat, és ezektől kategorikusan elhatárolták a vitézi rendet, illetve annak tagjait.

A közhiedelemmel ellentétben a vitézi rend tagjai (vitézek) nem tartoznak a nemességhez. A vitézi cím vagy elnevezés nem nemesi rang. A vitézi rend a Horthy Miklós kormányzó által 1920 szeptemberében létrehívott, katonai jellegű és lovagrendi előképeket követő társadalmi szervezet. Célja az első világháborúban és a forradalmak leverésében kitűnt személyeket tömöríteni és utódaikban is jutalmazni. Az Országos Vitézi Szék élethossziglani főkapitánya Horthy Miklós, első székkapitánya pedig Toókos Gyula (1883–1958) tábornok volt. A rend tagjai a vitéz névjelzőt használhatták, és első fiágon örökletes vitézi telekben részesülhettek. (Közbevetőleg megjegyzem, hogy állítólag ilyen fiágon örökletes vitézi címet és telket kapott volt például Losonczi Pál, a hajdani Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke is. Arról nem szól a fáma, hogy mikor s meddig „használta”.) A vitézi rendet az 528/1945. sz. kormányrendelet 1945. február 26-án feloszlatta. Külföldi jogfolytonosságát Horthy Miklós fenn kívánta tartani.

A volt kormányzó halála után, 1958-ban József királyi herceget választották a rend főkapitányává. Külföldi felújítása módosított feltételekkel és telekadományozás nélkül, elsősorban társadalmi szervezés révén történik. A vitézeket 1962-ben felvették a Lovagrendek Nemzetközi Lajstromába. Újabb alapszabályukat 1985. augusztus 31-én fogadták el. Főkapitányuk – 1977 óta – József Árpád királyi herceg (Budapesten született 1933-ban) volt (még 1988-ban is).

A mai magyarországi „vitézi rend” internetes portáljairól megtudhatjuk, kik a jelenlegi vitézek, a regionális kapitányok, és ki a főkapitány. Olvashatjuk szűkszavú, az 1920-as „eredetihez” szellemében szerintem nagyon hasonló, mai alapszabályukat. Mondják a magukét, „beszervezik” az új tagokat, valamiért adják a vitézi címet, s teszik ezt – „kérlek alássan” – minden vitát kizáró magabiztossággal.

A Horthy-rendszer első intézkedéseinek egyikével létrehozott vitézi rend mai, felújított változatának létét – azon túl, hogy maga az ordító anakronizmus –, törvényeinknek megfelelő voltát (csakúgy, mint a „gárdákét”!) nem csupán vitathatónak, hanem elvitathatónak tartom. Mint bíróságon (valószínűleg) nyilvántartott társadalmi szervezet alapszabályának (újbóli) vizsgálatát bátorkodom javasolni a mégoly leterhelt, felügyeleti hatáskörrel rendelkező illetékes ügyészségnek.

Györky Zoltán
Kaposvár