A nagy elhallgatás: exkommunisták és rohasztó titkok
Tévedés Biljana Srbljanoviæ darabja, a Sáskák.
Írónk valamiféle posztszocialista valót próbált mutatni. Rohasztó titkokat. Nagy elhallgatást. Félelmetes sorsvezetőt. Ehelyett azonban jobbára félkész figurákat rajzolt, olyanokat, akiknek tulajdonságaik vannak, de nincs jellemük. És mert kelet-európainak szánt tablóján talált üres helyet, de nem találta a hely szellemét, felfedezte a felesleges embert: Simiæ urat, az „egy nagy nullát”, aki „se kutyája, se macskája senkinek”, és párját, Ignjatoviæ akadémikust. Õk az exkommunisták, a couleur locale-felelősök, akiket (így) felesleges volt beírni a darabba. Mert ha Srbljanoviæ nem akart volna kelet-európai ízt adni színművének, akkor az kellemes, jobbára bárhol-bármikor játszódható lenne. De mert hangsúlyosan ma és itt történik, rosszul megoldott szöveges feladat.
Viszont a Katona József Színház előadása nemcsak ránézésre ajánlott. Pelsőczy Réka és Lengyel Ferenc, Bodnár Erika és Olsavszky Éva egy-egy jelenete dermesztő, Kun Vilmos fellépése torokszorító. Brillírozik még Jordán Adél, rendez Máté Gábor (őt Srbljanoviè képében az ág is húzza), igazolatlanul hiányzik a dramaturg (aki a szöveget húzza).
