A megasztáros Fekete Dávid érzelmi alapon választ

Kedves Dávid, mit énekel szombaton? – kérdezem a Megasztár felfedezettjétől.

A Padlás című musicalből fogom énekelni a Fényév távolság című számot, amit annak idején Kaszás Attila adott elő, s megtiszteltetésnek érzem, hogy most én is elénekelhetem.

Előadta már?

- Nem, még soha.

Ki választja ki a számokat?

Közös megegyezéssel választunk. Van úgy hogy mi, a versenyzők hozzuk az ötletet, de nekem az is jó, ha a szerkesztők adnak tippeket. Nem nagyon szoktunk ilyesmin vitatkozni. Minden adás után megbeszéljük, hogy a következő héten ki mit fog énekelni. Az igazi próbák pedig csütörtök-pénteken kezdődnek. Én általában érzelmi alapon választok dalt. Mindig az adott témához kapcsolódó szerethető számot szoktam választani.

Többnyire musical-slágereket.

Igen, mert ezt a műfajt szeretem legjobban. Az úgynevezett könnyűzene vagy popzene nem igazán érdekel, de ha szükséges, azt az oldalamat is megmutatom.

Nézte a korábbi Megasztár-vetélkedőket?

Igen, természetesen.

A mostani műsor alapvetően miben különbözik a régebbiektől?

Most mindenki abban a műfajban próbálhatja ki magát, amelyben igazán otthon van. Nem szétszórva próbáljuk megmutatni a tehetségünket, hanem inkább arra koncentrálni, mi az, amiben a legjobbak vagyunk.

A közönség mit szeret jobban, a musicalt vagy a popzenét?

- Inkább a popot, de én szeretném a pop és a musical közötti távolságot csökkenteni, hogy a közönség előtt a musical is egyre jobban megállja a helyét. Egy-egy betétdal ma már bármilyen fellépésen a legnagyobb slágernek számít. A musical-dalok is popdalokká válnak.

Úgy tudom, színészetet is tanult.

Igen, Gór Nagy Mária Színitanodájába jártam.

És kik voltak az énektanárai? Számomra az Ön hangja egy szép fiatal bariton, amelyben műfajoktól függetlenül is lehetőségek vannak.

- Nem tanultam senkitől énekelni. Most először, a műsorban foglalkoznak velem. Mindig otthon, amikor hazamentem a suliból, magamnak énekeltem. Senki a családban nem volt énekes, bár édesapámnak szép hangja van. Tizenöt éves koromban kezdődött nálam ez az egész. Amikor gólyabál volt, megkérdeztem az osztálytársaimat: Mit szólnátok, ha az avatón énekelnék? Miért, te tudsz énekelni?— kérdezték. Hát annyira azért nem, csak próbálkozom. Onnantól fogva aztán folyamatosan hívtak fellépésekre.

Hakni is volt?

Igen, hívtak éttermekbe is.

És senki nem kontrollálta az énektechnikáját?

Nem, otthon beraktam a kedvenc énekeseim CD-it és ráénekeltem. Később kaptam egy mikrofont és azzal is próbáltam napi két-három órát. Tudom, hogy ez elcsúszhatott volna rossz irányba is.

És most ki foglalkozik Önnel?

Csík Sándor készíti elő a Megasztár versenyzőit, így engem is. Mindannyian egy közös szállodában lakunk, s ott szoktunk skálázni a tanár úrral, s meghallgatjuk a tanácsait. Díjazom, hogy folyamatosan együtt van a csapat, vidékiek, fővárosiak közösen. Az összefogás miatt is nagyon jó ez, s a felkészülés szempontjából is. Szerencsére bíztatjuk és szeretjük egymást, senki nem balhézik.

Hol is tart most a verseny? Hány adás van hátra?

Még nyolc adás lesz.

Hogyan látja az esélyeit?

Én soha nem látom a szavazatok állását, de bízom benne, hogy a zsűri és a közönség is lehetőséget ad a folytatásra.

Sok sikert kívánok!