A Mars földiesítése - A földön kívüli élet esélyeiről

A szenzációs hírt sokan kétkedve fogadták, ugyanis az űrkutatásban nehéz értelmezni a karnyújtásnyi távolságot. Almár Iván űrkutató, csillagász, a Nemzetközi Asztronautikai Akadémia tiszteleti tagja azt mondja, még sohasem kritizálta a NASA-t, de most úgy véli, meggondolatlanul nyilatkoztak.

– Lehet, hogy találtak valamit a Marson, amit majd egy sajtótájékoztatón nagy felhajtással bemutatnak. Csakhogy a tudomány nem így működik. Az új eredményeket előbb publikálni kellene, hogy a nemzetközi tudományos világ megvitathassa.

Arra, hogy a Marson fejlett civilizációt találjanak, nincs esély. Almár professzor is megerősíti: a vörös bolygó felszínét 25 centiméter pontossággal feltérképezték már, tehát ha ott nagyobb élőlények mozognának, azt biztosan észlelték volna. Amikor tehát marsi életről beszélünk, legfeljebb molekuláris szintű biológiai életre, mikroorganizmusokra gondolhatunk. Persze annak a felfedezése is óriási eredmény lenne. Kereszturi Ákos, a Magyar Tudományos Akadémia, Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpontjának asztrobiológusa szerint akár csak ha egy évmilliárdokkal ezelőtt élt baktérium megkövesedett maradványát találnák meg a Marson, már az is új tudományos korszak kezdetét jelentené. Forradalmasítaná a biológiát, az emberiség egész gondolkodásmódját megváltoztatná, ha bebizonyosodna: a Földön kívül máshol is létezett, létezik élet.

„Ha sikerül akárcsak egy apró, jelentéktelen életformát találni, soha nem lesz már semmi sem olyan, mint azelőtt – olvasható Kereszturi Ákos Asztrobiológia című könyvének beharangozójában. – Mert ha csak egy kis apróság úszik is egy Petri-csészében, az már hatalmas, villogó felirat, hogy nem vagyunk egyedül az univerzumban. Új kor kezdődik akkor. És egy hatalmas Nobel-díj kijár a tisztelt megtalálónak, plusz némi halhatatlanság is, mert híres lesz, mint Newton vagy Einstein.”

Miért kételkednek mégis a kutatók a NASA mostani bejelentésében? Egyrészt mert a NASA nem először jelentette be, hogy megtalálta az életet a Marson. Almár Iván említi, már a hetvenes években Viking űrszondákat küldtek a Marsra, és a NASA már akkor is közzétette: megvan a marsi élet bizonyítéka. 1984-ben az Antarktiszon egy amerikai kutatócsoport marsi eredetű meteoritot talált. A NASA abban is felfedezni vélte a marsi élet nyomait. Ezután tíz évig vitatkoztak erről a tudósok, és ezúttal sem találták bizonyíthatónak az amerikai űrügynökség állítását.

– A NASA egy kicsit a saját csapdájába került – vélekedik Almár Iván. – Évtizedek óta prioritásként kutatják a földön kívüli életet, rengeteg pénzt költöttek erre, és előbb-utóbb benyújtják nekik a számlát. Ezért is érezhetik sürgetőnek, hogy eredményt mutassanak fel.

A NASA sikerhajhászásának az űrverseny is lehet oka. Elvileg jövőre indítják a Mars 2020 robotot, kifejezetten azzal a céllal, hogy élet után kutasson a vörös bolygón. De hasonló robotot küldenek 2020-ban a Marsra az oroszok is az Európai Űrügynökség támogatásával. Sőt szintén jövőre készülnek felbocsátani a kínai Mars-szondát is. Aki először talál életnyomokat, az első felfedezőnek kijáró dicsőségen túl szinte korlátlan anyagi támogatásra is számíthat.

Kereszturi Ákos is megerősíti, hogy a marsi élet megtalálásában egyelőre nincs áttörés, és ha lesz is, nem tudni, mikor.

– Ugyanakkor valóban történtek a közelmúltban olyan felfedezések, amelyek azt igazolják: a marsi kutatások jó irányba tartanak, egyre közelebb jutunk a célunkhoz – mondja az asztrobiológus.

Hozzáteszi, az már régóta tudott, hogy az élethez szükséges szerves anyagok vannak a Marson. De nem a felszínen, ott ugyanis az erős sugárzás, valamint az agresszív, oxidáló vegyületek lebontanák a szerves anyagokat.

– Az volt a feltételezés, hogy ezek az anyagok mélyebben, a felszín alatt egy-két méterre lehetnek. Odáig lefúrni nehéz lesz. De az egyik amerikai Mars-robot nemrég már a felszín alatt néhány centiméterre szerves anyagot talált. Ami azt is jelenti, hogy a további kutatások a vártnál jóval könnyebben és gyorsabban haladhatnak majd – magyarázza Kereszturi.

Az Opportunity marsjáró

Az asztrobiológus fontos fejleménynek tartja azt is, hogy folyékony vizet is találtak a vörös bolygón. A felszínen bizonyos ásványokat borítja vízfilmréteg. Tavaly a Mars déli sarkvidéke alatt húsz kilométer átmérőjű cseppfolyós vízréteget jeleztek az űrszondák radarjai. Csakhogy ez nem olyan, mint a földi víz.

– A marsi víz rendkívül sós és iszonyú hideg, mínusz 50-60 Celsius-fokos, és a benne lévő fagyálló anyagok miatt nem fagy be – folytatja Kereszturi. – Baktériumok jelenlétét nem lehet kizárni, de ekkora hideg és sótartalom földi élőlény számára szinte kibírhatatlan. Lehet, hogy nem pusztulnának el, de a hibernálthoz hasonló köztes állapotban vegetálnának, ami hosszú távon nem evolúciós perspektíva egy élőlénynek.

S bár az életkereső marsi szondák indítását már jövőre hirdetik, még nagyon sok a megoldatlan technikai probléma. A marsi mintákat ugyanis el kellene hozni és laboratóriumi körülmények között megvizsgálni. Almár Iván arra is figyelmeztet: a vörös bolygóról eddig még egyetlen űrszondát, robotot sem hoztak vissza a Földre. Az oda-vissza út nem megoldott. Kereszturi Ákos szerint pedig az a minta, ami esetleg mégis megérkezne a Földre, már nem ugyanaz lenne, mint ami a Marson volt. A minta sérülhet a marsi fúrásnál, vagy az űrjárműn található földi molekulákkal keveredhet, felmelegedhet, átalakulhat. A marsi „életnyomoknak” ki kellene bírniuk egy körülbelül ötszáz napos űrutazást és azt is, hogy a Föld légterében a hordozókapszula lelassul és továbbmelegszik. Kereszturi azonban úgy véli, ha pontosan tudjuk, hogy a minták a Marsról honnan származnak, és milyen hatások érték az utazás közben, elvileg következtethetünk az eredeti állapotukra. De ilyen kísérletekre még nem volt példa.

Ha marsi élő organizmusokra találnánk, először is azt kellene tisztázni, nem veszélyesek-e az emberiségre. Almár Iván azt mondja, felvetődött az is, hogy ezeket a mintákat nem is a Földre kellene hozni, hanem előbb a Nemzetközi Űrállomáson megvizsgálni.

– Ha baktériumot találnának a Marson, az a tervezett emberes űrexpedíciót valószínűleg késleltetné. Előbb meg kellene bizonyosodni arról, hogy az idegen baktérium nem fertőzhet-e.

A NASA 2016-ban azt is bejelentette, hogy huszonöt éven belül embert küld a Marsra. Az amerikai SpaceX társaság vezetője, Elon Musk erre rálicitálva rendszeres Mars–Föld-űrjáratok indításáról beszélt, s hogy egy egész kolóniát telepítene a vörös bolygóra. A versengésbe az Egyesült Arab Emírségek is bekapcsolódott, az ő víziójukban egy Chicago nagyságú marsi város felépítése szerepel. A prototípusát előbb a Dubaj melletti sivatagban hoznák létre. A Mars Science City programban a marsi körülményeket szimulálnák, csak olyan anyagokat és erőforrásokat használnának fel, amelyek ott is megtalálhatók. A tervek tehát gigantikusak és sci-fibe illők, miközben még egy robotot sem sikerült visszahozni a Földre. Érdekes, hogy ehhez képest az első Holdra szállás előtt, a hatvanas években mennyivel óvatosabbak voltak a nagyhatalmak, pedig akkor hidegháborús verseny folyt az űrben is. Almár Iván – aki 1969 júliusában, az első Holdra szállást a Magyar Televízió stúdiójában élő adásban közvetítette – hangsúlyozza is: annak idején először ember nélküli automatákat küldtek és hoztak vissza a Holdról, s miután ezt már sokszor sikeresen megismételték, csak azután indult el az Apollo–11 legénysége. Almár szerint az emberes Mars-utazást már sokszor bejelentették, és mindig 20-30 évvel későbbre ígérték a startot. Az ígérgetéseket akkor lehet majd komolyan venni, ha a beindított fejlesztések és beruházások leállítása drágább lenne, mint elindítani a Mars-expedíciót. Ettől még távol vagyunk.

Léteznek furcsa elképzelések is arra, miként lehetne az ilyen űrexpedíciók költségeit jelentősen csökkenteni. Almár Iván említi, hogy egy svájci cég is emberes Mars-utazást hirdetett – de csak oda. Vagyis a leendő űrutasoknak vállalniuk kellett, hogy nem fogják visszahozni őket a Marsról. Megdöbbentő, de százezren jelentkeztek a programra. A cég úgy kalkulált, hogy a költségeket a reklámokból és televíziós közvetítések díjaiból fedeznék, ugyanis a Marsról valóságshow-szerű tévéműsorokat terveztek. Bemutatták volna, hogy az emberkolónia tagjai hogyan élnek összezárva egy idegen bolygón. A svájci cég azonban közben tönkrement, így a marsi Való Világról le kell mondanunk. Almár hozzáfűzi, az ötlet nemcsak bizarr volt, de egy folyamatos kozmikus tévéközvetítés lehet, hogy üzletileg sem válna be. Amikor először küldtek embert a Holdra, sok millióan ültek a tévéképernyők előtt, de a sokadik Holdra szállást már unták a nézők. Egyebek mellett ezért is álltak le az Apollo-programmal.

A Viking űrszonda a Marson

Elméletek születtek arra is, hogy ha a Földünket így pusztítjuk tovább, az embernek előbb-utóbb egy másik bolygón kellene letelepednie. Ez pedig csakis a hozzánk legközelebbi és a Naprendszerben a Földhöz leginkább hasonló bolygó, a Mars lehet. Ehhez viszont terraformálni, azaz földiesíteni kellene a vörös bolygót. Ennek a kivitelezése jóval meghaladja az emberiség jelenlegi tudását. A legfontosabb kérdés az lenne, hogy a Mars felszínét érő iszonyatos sugárzástól hogyan védenénk meg magunkat. Kereszturi Ákos azt mondja, a részecskesugárzás a Marson olykor halálos mértékű, és a felszín alá egy méterre behatol. Tehát az életben maradáshoz még mélyebben kellene barlangszerű rendszereket kialakítani. Vagy pedig a felszínen, körülbelül egy méter vastag sugárvédő kőzetből lehetne lakóhelyeket építeni. A Marson nincs lélegezhető légkör, de rövidebb időre ez is megoldható. Hasonlóan például a tengeralattjárókhoz, ahol szintén nincs levegő, de egy önfenntartó rendszer biztosítja az élet feltételeit. Mindez nagyon sok energiába és pénzbe kerül. Ugyanezt a Marson megcsinálni sokkal nehezebb és költségesebb. Kereszturi Ákos szerint a Mars földiesítése több emberöltőnyi program lenne, és ehhez a társadalmi struktúráknak is változniuk kellene. A Mars földiesítését nem lehet kivitelezni négyéves politikai ciklusokban úgy, hogy az egyik kormány megszavazza a horribilis kozmikus beruházásokat, a következő kormány meg leszavazza.

Kérdés az is, hogy a földön kívüli biológiai élet felfedezése vajon növeli-e az esélyt, hogy fejlett idegen civilizációkat találjunk máshol is a kozmoszban. Nehéz tudományos választ adni erre, ha egyelőre sem a primitív, sem a fejlett élet nyomait nem találtuk meg.

– Lehet, hogy az univerzum tele van primitív élettel, de nagyon ritka közülük, amelyik eljut a fejlett életig – állítja Almár Iván.

A Titán tavai

A Marsnak például kezdetben a Földéhez hasonló légköre volt, a felszínén óceánok hullámoztak, de később elveszítette a légkörét, a bolygó rettenetesen lehűlt, a felszíni vizek elpárologtak, illetve jéggé fagytak. Ha kezdetben kialakult is élet, nem tudott továbbfejlődni, és az is kérdés, hogy fenn tudott-e maradni.

Az idegen biológiai élet felfedezését nehezíti, hogy valószínűleg nem lehet nagy távolságból, távcsövekkel észrevenni. Ahhoz el kell jutni az adott égitestre. Látjuk, hogy ez a Mars esetében is mennyire nehéz, nem beszélve a még távolabbi égitestekről. Pedig életre máshol is van esély. Kereszturi Ákos azt mondja, például a Naprendszerben nem a Földön van a legtöbb víz. A Jupiter holdján, az Európán és a Szaturnusz holdján, a Titánon is több a víz. A Titán felszíne alatt kilométerekkel folyékony „óceán” van, de sok benne az ammónia. És a víz nem bizonyítja, hogy ott élet is van.

Mi az élet létezésére egyetlen példát ismerünk. Vagyis földi jellegű élő szervezeteket keresünk máshol is, felismerni is csak ezeket tudjuk. Holott az univerzumban lehetnek más típusú létezési formák is. A Titán felszínén folyékony szénhidrogén van, ebben is lejátszódhatnak kémiai, sőt akár biológiai folyamatok is. Almár Iván egy friss amerikai tanulmányra hivatkozik, amely azt bizonyítja, még itt a Földön is kialakíthatók az élet újszerű alapjai. A kutatók előállítottak egy olyan óriásmolekulát, amely a DNS-hez hasonlóan örökítőanyagot tartalmaz és képes továbbadni. De a szerkezete eltér a DNS-től (annak négy összetevője van, az új mesterséges örökítőanyagnak nyolc). Az efféle kísérletek megkönnyíthetik, hogy idegen égitesteken is felismerjük a miénktől eltérő élet nyomait.

A földön kívüli intelligens civilizáció keresése annyiban más, hogy nem kell űrjárművet küldeni a tőlünk esetleg több ezer fényévre lévő exobolygókra. Ha az idegen civilizáció technikai eszközöket használ, akkor környezetátalakító hatásait vagy kisugárzott jeleit a Földről is felfedezhetjük. A kutatások fontosságát nemrég a NASA is elismerte, és kész támogatni a SETI-t, vagyis a földön kívüli intelligencia keresésének programját, ha ezt az amerikai képviselőház és szenátus is megszavazza. Noha bizonyíték még nincs rá, nem valószínű, hogy a hatalmas világegyetemben csakis és kizárólag a mi planétánkon alakult volna ki a fejlett élet.