A magányos zongorista
Rokonai, tisztelői, barátai kísérték ma utolsó útjára a Farkasréti temetőben Lovas Ferenc zeneszerzőt, zongoraművészt.
Reneszánsz ember volt, élete végéig nyitott a világra. A politika éppúgy érdekelte, mint a filozófia kérdései, a nyelvészet vagy a földrajz. Szenvedélyesen szerette az életet, lelkesedéssel vetette bele magát egy baráti beszélgetésbe éppúgy, mint egy földkörüli utazásba. Irigylésre méltó tudását bárkivel megosztotta, aki igényelte. Örökké fiatal, nyugtalan, kutató szellemét valami mélyről jövő bölcsesség tartotta kordában.
És persze zenész volt, mindenekelőtt. Zeneszerző, zongoraművész. Írt számos filmzenét, vezetett kórusokat, zongorázott fényes pódiumokon és híres vendéglátóhelyeken, amelyek éppen az ő játékától lettek híresek. Évtizedeken át jártak a rajongói azokba az éttermekbe, ahol az ő játéka igazi élménnyé emelte a vendéglátást. Virtuóz játékára, klasszikus improvizációira a zeneszerető pestiek nemzedékei fognak még sokáig emlékezni.
Ja
