A köpenicki kapitány
Színdarab és számos film teszi halhatatlanná Wilhelm Voigtot, aki „A köpenicki kapitány” néven vált világhírűvé. A németek nemzeti hőse Luxemburgban hunyt el, és itt van végső nyugvóhelye is.
Köpenick történelmi város a Dahme és a Spree folyó összefolyásánál, Berlintől délkeletre fekszik. Világhírét a nagy csaló, Wilhelm Voigt, alias „A köpenicki kapitány”-nak köszönheti.
Friedrich Wilhelm Voigt a Poroszországi Tilsitben (ma Oroszország kalinyingrádi körzete) egy cipész gyermekeként látja meg a napvilágot. Még kiskorú, amikor 14 évesen lopásért kétheti elzárásra ítélik, és iskolája is megválik tőle. Szabadulását követően apjánál cipészmesterséget tanul.
1864-1891 között Voigt sikkasztásért és okirathamisításért összesen 25 évet tölt börtönben. Leghosszabb börtönbüntetését lopásért szabják ki rá, ekkor 15 évet ül. 1906-ban, 56 évesen szabadul.
Csavargó módjára él, míg nem Berlin mellett telepszik le nővérénél, ahol egy rövid időre cipészként helyezkedik el. A rendőrség mint nem kívánatos személyt kiutasítja a német fővárosból; az indok: a múltja. Noha hivatalosan Hamburgba távozik, nem ő lenne, ha kitenné lábát a városból. Mivel munka nélkül nem kaphat hivatalos okmányokat, hivatalos okmányok nélkül pedig munkát, így bejelentés nélkül „hosszabbítja meg” tartózkodását.
Még mindig 1906-ot írunk, amikor Voigt fejében mér megérlelődik a következő csíny, amely október 16-án elhozza neki a világhírt. Tíz nappal azt követően, hogy felhagy a cipészkedéssel, különböző boltokban kapitányi egyenruhákra tesz szert, és azokat magára öltve teszteli hatásukat. A helyi laktanyába vezet az útja, ahol megállít négy gránátos katonát és egy őrmestert, és felszólítja őket, hogy kövessék. Az engedelmességre nevelt katonák nem kérdőjelezik meg „feljebbvalójuk” parancsát.
Voigt „serege” társaságában vonatra száll, irány Köpenick. Ott katonáival elfoglalja a városházát, és azok eltorlaszolják az épület valamennyi kijáratát. A helyi rendőrségnek kiadja az ukászt a törvény és a rend fenntartására, valamint utasítja a postahivatalt, hogy senki sem telefonálhat Berlinbe az elkövetkező órában.
Letartóztatja von Wiltberg kincstárnokot és Georg Langerhans polgármestert, akiket a pénztárkönyvek meghamisításával vádol meg. Zsebre vág a kasszából 4002 márkát és 37 pfenninget, amelyről természetesen számlát is ad – az aláíráson egykori börtönigazgatójának neve szerepel. Az épülethez rendel két lovaskocsit, a gránátosokat pedig a két őrizetbe vett férfivel kihallgatásra Berlinbe küldi. A többi katona Voigt utasítására még egy fél órát a helyén strázsál, miközben ő a vonatállomásra hajtat, felölti civil ruháját és eltűnik.
Az elkövetkező napokban a német sajtó megpróbálja kideríteni, mi is történt valójában. A hadsereg vizsgálatot rendel el, a nép pedig jót mulat az imposztor arcpirító pofátlanságán.
Alig 10 nappal az eset után Voigtot letartóztatják, és lopásért, okirathamisításért, hivatalos közeg személyazonosságával történő visszaélésért, valamint személyi szabadság jogtalan korlátozásáért 4 év börtönbüntetésre ítélik. Nem csak a közhangulat veszi pártfogásába, de II. Vilmos császár is megkegyelmez neki 1908. augusztus 16-án, mivel állítólag ő is jól szórakozott az eseten.
Szabadulását követően Voigt elhatározza, hogy tőkét kovácsol a hirtelen jött hírnévből. Viaszfigurája a börtönből való távozásának negyedik napján megjelenik az Unter den Linden viaszmúzeumában, ahová Voigt dedikálni indul fényképeit. A szignókra nem kerül sor, mert abban a városi köztisztviselők megakadályozzák. Azonban minden tiltás dacára megjelenik Drezda, Bécs és Budapest mulatóiban, éttermeiben és angol parkjaiban. 1909-ben Lipcsében nagy sikerrel publikálja „Hogyan lettem Köpenicki kapitány” c. könyvét. Noha egyesült államokbeli turnéja kis híján meghiúsul, mivel a bevándorlási hivatal megtagadja tőle a beutazó vízumot, ő Kanadán keresztül 1910-ben mégis megérkezik oda.
A Köpenick kapitány 1910-ben Luxemburgba költözik, ahol pincérként és cipészként keresi kenyerét. Egy idős berlini hölgytől életjáradékban részesül; 1912-ben házat vásárol és abbahagyja a munkát, de az I. világháborút követő infláció következtében elveszti minden vagyonát. 1922-ben Luxemburgban hal meg, itteni sírjához német turisták zarándokolnak.
Életéről Carl Zuckmayer írt könyvet és többen is megfilmesítették leghíresebb csínytevését.
Németországban nemzeti hősként tisztelik, történetét mint a bátor ellenállás példáját az iskolákban oktatják.
Wilhelm Voigt, alias „A köpenicki kapitány” szobrát a köpenicki városháza lépcsőjén állították fel, a falon pedig emléktábla hirdeti a száz évvel ezelőtti hőstettet.
