„A humornak jót tesz az, ami most Magyarországon történik” – interjú Fazekas Sándor irodalomtörténésszel

Miként kezdett el foglalkozni ezzel a témával? 

Tulajdonképpen beházasodtam a stand-up comedy világába. Történetesen Hajdú Balázs nővérét vettem el feleségül, még mielőtt igazán berobbant itthon ez a műfaj. Egyrészről irodalomtörténészként keltették fel az érdeklődésemet a humoristák kötetei, másrészt mindig is nagy rajongója voltam a humornak. Hofit a mai napig nagyra tartom, azt követően viszont zavart, hogy a Sas-kabaré volt a meghatározó humorforrás itthon; a Rádiókabaré persze megvolt, de a televíziót ekkor még nem ők uralták. Később aztán a légüres térbe ügyesen lépett be a stand-up, viszont nagyon sokan segítették a fiatal tehetségeket, például Farkasházy Tivadar, Sinkó Péter vagy éppen Fábry Sándor is. Sok-sok ember közös munkája kellett ahhoz, hogy a Dumaszínház ilyen hihetetlen sikert érjen el.

Hajdú Balázs kicsit később csatlakozott be a stand-uposok világába. Hogyan lett tagja a mostani közösségnek?

Igen, Balázs fiatalabb mint a többiek, így nem volt benne az alapító csapatban, de mint tudjuk, a szentesi humormaffia nagyon erős, a szentesiekkel ismerték egymást. Később aztán Balázs odáig jutott, hogy Tóth Eduval váltogatva kísérik turnéra Bödőcs Tibort; mivel ő volt a kedvencem, megkértem, hogy ismertessen össze vele. Nagyon inspiratívnak tartom őt, nagyon látszik rajta, hogy tudatosan csinálja a dolgait, szorgalmas és rendkívül minőségérzékeny. Ha leülünk egy-egy beszélgetésre, rengeteg a közös témánk, és szinte repül az idő.

Irodalom terén hogy látja, kik a leginkább dominánsak?

Amíg a stand-upban egyértelműen Bödőcs a legjobb, irodalom terén már bonyolultabb a helyzet, ugyanis Kőhalmi nagyon erős kihívója Tibornak. Látszik, hogy nagyon mélyen érti az irodalmát azoknak a stílusoknak, amelyeket érint. Amikor kezembe vettem az első könyvét, azt hittem, hogy csak egy sima paródia lesz, és kicsit ki is dobott magából. Aztán amikor kaptam egy felkérést, hogy írjak az irodalmi stand-upról, újra elővettem, és ekkor már nagyon meggyőzött. Régóta gondolkodok már rajta, hogy a könyvet írjak a humoristák irodalmi köteteiről és azok értékéről, hátteréről, de sajnos – vagy épp szerencsére? – annyi minden érdekel, hogy egyelőre erre nincs időm.

Tiborral beszéltünk a Mulat a Manézs (a 168 könyvről szóló kritikája itt olvasható el) alakuló koncepciójáról, és nagyon jó érzés látni, amikor az interjúiban visszahallom egy-két mondatomat, és még jobb, amikor a könyv egészén is érzek ilyesmit. Nem magam miatt mondom, de egyébként Tibor rendkívül jó stábbal veszi körül magát. Thuróczy Szabolcs és Szálinger Balázs is közeli barátja, akik mindketten fontos alakjai a saját területüknek. Egyszer fel is vetettem neki, hogy a második kötetéből kéne egy színházi darabot csinálni, de ő már egy lépéssel megelőzött, és tervezte az azóta már sikerrel futó előadást, a Meg se kínáltak-ból.

Mennyire fest negatív képet a kortárs irodalomról az, hogy a stand-uposok kötetei sokszor népszerűbbek?

Bödőcs Tibor egy olyan kulturális jelenség, ami mellett nehéz elmenni. Csak az első könyve 180 ezres példányszámban kelt el, népszerűsége pedig azóta is töretlen, és rajta kívül több stand-upos is sikeres lett a könyvpiacon. Ezzel szemben az elit irodalom kicsit elvékonyodott, vele együtt pedig az olvasótábora is. Az írók jelentős része igyekszik közérthetőbben, populárisabb stílusban írni. Régebben, amikor megjelent egy Esterházy könyv, az óriási esemény volt, az értelmiség körében nagyon népszerű volt.

Mára, ahogy a legtöbb szakma, úgy ez is megosztott lett, szekértáborok vannak, és az értelmiség súlya is csökkent a társadalmon belül.

Ugyanakkor a társadalomnak meg hiányzik ez a fajta kultúra. Ezt a másféle vákuumot fedezte fel nagyon ügyesen a stand-upos világ, és ha nem is feltétlenül helyettesíti az irodalmat, bizonyos funkcióit át tudja venni; ezek közé tartozik a szépirodalmi szerzők népszerűsítése is, mint Bödőcs első könyve, az irodalmi paródiakötet esetében.

Hogy tud ilyen sikeres lenni itthon a stand-up műfaja?

A humornak nagyon jót tesz az, ami most Magyarországon történik. Minél nagyobb a nyomor, a feszültség, annál inkább kívánkoznak ki az emberekből az érzelmek.

Mondható az a magyar emberre, hogy önreflexív?

Ez nem feltétlenül tudatosul: vélhetőleg sokan nem gondolnak bele a mondanivalóba, inkább csak érzik, milyen jó lenne megnézni a Bödőcsöt, ahogy Orbánt parodizálja. Egyszerűen jól esik az embereknek, hogy ki lehet röhögni azt, ami zajlik. De természetesen ugyanúgy meg lehet ezt csinálni Gyurcsánnyal is. Tibor meg is csinálta.

A stand-up az elmúlt évtizedben lett meghatározó itthon, de korábban is voltak humoristáink. Van-e érdemi különbség a régebbi humoristák és a mostani stand-uposok között, vagy csak a megnevezés más?

Kezdetben a stand-uposok többsége visszafogottabb volt, viszont ahogy megszilárdult a helyzetük, egyre több dolgot engedhettek meg maguknak a színpadon. A legnagyobb különbség Hofi Géza és a mostani humoristák között, hogy előbbi elszámolással tartozott a rendszer felé. Hofi Komlós Andráson keresztül egyeztetett a párttal, tehát nem mondott olyat, ami túlságosan rombolta volna Kádár tekintélyét. A mostani rendszer több elemében emlékeztet a szocializmus időszakára, egy dologban azonban biztosan nem: a humort nem cenzúrázzák. Ráadásul a közönség reakciója is arra biztatja a humoristákat, hogy minél szókimondóbbak legyenek. Ilyen téren szerintem megfigyelhető egyfajta radikalizálódás. Másfelől viszont bár sokan fejezik ki egy véleményüket egy-egy elejtett félmondattal is akár, de olyan stand-uposra, aki kifejezetten politikával foglalkozna, Tiboron kívül nem tudok példát mondani.

Bödőcs Tibor viszont olyan, mint a lakmuszpapír: amiről ő beszél, az foglalkoztatja a társadalmat.

A közhangulat átpolitizáltsága a humorra is hat?

Nem tartom általános jelenségnek a humor átpolitizálódását, ez leginkább Bödőcsre jellemző. A többiek inkább egy-egy vágást tesznek csak, leginkább a kormány irányába. Tibor pedig jobbra is, balra is vág, de nyilvánvalóan inkább a rendszert, az Orbán-kormányt bírálja. Én azt gondolom, hogy nem lehet, és talán nem is szabad mindent Orbán Viktor nyakába varrni. Elhiszem, hogy ez sokaknak kényelmes, de el kell ismerni, hogy a mostani helyzet kialakulásában a másik oldalnak is fontos szerepe volt.

Ki kell-e zárni a humorból vagy az irodalomból az olyan megosztó témákat, mint a politika, vagy a vallás?

A tabuk nem tesznek jót a társadalomnak, a többség viszont sajnos nagyon másképp gondolkodik ebben. Azt látom, hogy általánosságban sokkal alacsonyabb a tolerancia-szint, egyre kevésbé viselik el az emberek az övéktől eltérő véleményeket. A közösségi média pedig csak még nagyobb felületet biztosít ennek. A társadalom közérzete rossz állapotban van, vallással viccelődni tehát jelenleg nem szerencsés. Én szeretnék ilyen tartalmú, ugyanakkor nem kirekesztő, hanem kellően árnyalt vicceket hallani, de előbb a társadalmi diskurzust kéne erről megnyitni. Fennáll ugyanis a veszélye, hogy nagyon visszatetsző reakciót válthatna ki egy ilyen témájú, de kellően át nem gondolt megszólalás.

A vallásosság Magyarországon jelenleg a közbeszédben sajnos gyakran arra korlátozódik, hogy magunkra tesszük a keresztény címkét, miközben kirekesztőek vagyunk, lopunk, csalunk, hazudunk – ez nem oké.

Fotó: MTVA/Bizományosi: Róka László

Mi a legnagyobb különbség a nyugati országok humorvilága és a magyar stand-up között?

A magyar stand-upnak korlátozottabb a témaválasztéka, viszont a fellépők mindig arra törekszenek, hogy tágítsák a horizontot. Kovács András Péter inkább a családról, az előítéletekről és egyéb komoly témákról beszél, Bödőcs pedig ugye inkább a politikai diskurzust emelte be az estjeibe. Én alapvetően a stand-upon belül két típust különböztetek meg: az intellektuális és a populáris humort. Például Aranyosi Péter és Kiss Ádám inkább a populáris témákkal foglalkozik, nekik úgy tűnik kevesebb a társadalmi, politikai mondanivalója. Ők azokat a széles rétegeket szólítják meg, akik éppen hogy menekülni szeretnének a komoly témák – köztük is elsősorban a politika – elől. Emellett ott van Kovács András Péter, Kőhalmi Zoltán és Bödőcs Tibor, akik figyelnek arra, hogy komoly témákat is felvessenek. És persze vannak olyanok is, akik a kettő között vannak, vagy azokat vegyítik – ilyen például Hajdú Balázs.

Amerikában most épp Dave Chapelle humorista ellen zajlik egy elég erős ellenkampány, amiért a transzneműek közösségébe gázolt bele. Mit gondol az esetéről?

Az amerikai társadalom nagyon szélsőséges irányba mozdult el a kisebbségek érdekvédelmének témáját illetően. Chapelle azzal viccelt fekete humoristaként, hogy míg a transzneműek jogait tűzzel-vassal védik az USA-ban, addig a feketék jogait kevésbé tartják fontosnak. Nem véletlen, hogy épp tavaly voltak tüntetések a rendőri túlkapások ellen, amely demonstráció később globális jelenséggé vált. Ez valaminek a jele. A rendőr azért él vissza a hatalmával az etnikai kisebbségek ellen Amerikában, mert a társadalom egészében és az intézményrendszerben is jelen van a rasszizmus. Chapellel az a problémám, hogy a szövegeibe beépíti a rasszizmust, és tudatosan használja. Ráadásul úgy, hogy ő maga is kritizálható, ugyanis afroamerikaiként sokszor a többi kisebbséget sértő kijelentéseket tesz. Eléggé ellentmondásos ez a helyzet, mert bizonyos mértékig mindkét félnek igaza van. Az amerikai sajtó pedig nyilván rá fog ugrani egy ilyen megosztó kérdésre.

Az amerikai humoristák többet engedhetnek meg maguknak, mint itthon?

Amerikában szerintem nincsenek határok humor terén. A stand-up-estek során sokkal offenzívebb kinyilatkoztatásokat engedhetnek meg maguknak a humoristák.

Több humorista is élcelődött már a saját közönségén: dagadt, agymosott zombiknak nevezve őket, a közönség pedig láthatóan jól szórakozott, de hozzá kell tenni, hogy ez még korábban, a nyolcvanas-kilencvenes években történt. Például George Carlin szövegeire lehet, hogy most sokkal durvább reakciók érkeznének, mint saját korában. A magyar társadalom érzésem szerint sokkal érzékenyebb ilyen szempontból – vagy ha tetszik, a közbeszéd fejletlenebb állapotban van, még akkor is, ha a stand-uposok a maguk módszereivel igyekeznek változtatni ezen.

(Kiemelt kép: MMA - MMKI - Youtube)