A hivatalnok szobra

Harrer Pálról igazán megmintázhatnák a mintahivatalnok szobrát – ha nem volna már megmintázva, az óbudai főtér oldalában, a róla elnevezett utca torkolatában, a városháza mellett, ahol egy (szintén önkormányzati) ház falán emléktábla is emlékeztet az egykori polgármesterre. A szobor egyébként némileg idealizált, Harrer karcsúbb s talán magasabb is, mint a valóságban volt, sérült bal kezét jótékony mappa fedi: pedig éppen annak a bal kéznek köszönhető, hogy egyáltalán felmerült az elszegényedett családban a fiú taníttatása, s az is, hogy később (negyvennyolcban, amikor a többiek katonának álltak) a hivatalnokpályára lépett.

Akárhogy is, a város(rész) igazán megbecsüli egykori elöljáróját, aki (jegyzőként, tanácsnokként, polgármesterként) évtizedekig hűen szolgálta. A szobor és az emléktábla születésének száznyolcvanadik évfordulójára készült el, s most, a száznyolcvanharmadikon az óbudai múzeum (melynek állandó kiállítása is örvendetesen megújult a közelmúltban) kis kamarakiállítással emlékezett meg róla.

A tárlat szép példája annak, hogyan lehet a semmiből építeni valamit. Harrernak alig maradt tárgyi emléke (Óbudán, mert a Budapesti Történeti Múzeum számos tárgyát kiállította nemrégiben), de fennmaradt emlékirata, és e köré már remekül lehet építkezni: az életúton kívül megismerhetjük a korabeli városkát és azt a küzdelmet, amit Harrer folytatott azért, hogy szülővárosát is fölvegyék a Budapestre induló hajóra.