A hazai pálya előnye

A Magyar Labdarúgó Szövetség immár harmadszor köszönti az évvéget egy dekoratív könyvvel: ez már igazán hagyománynak mondható akkor. És mondódjon is. Ezúttal a jól bevált szerzőhármas (Dénes Tamás, Hegyi Iván, Lakat T. Károly) a „magyar bajnoki és kupameccsek könyvét” alkotta meg az őskortól napjainkig, szisztematikusan, az 1901-es küzdelemsorozattól (melyben öt csapat vett részt) a 2011–12-es idényig, ahol tizenhat együttes mérte össze erőtlenségét.

A kötetsorozat szerkesztője, Varga Sándor magyarázkodni is kénytelen az előszóban, tudniillik hogy éppen most, amikor olyan szerények az eredmények, amilyenek, szükség van-e egy efféle kiadványra, melynek olvastán még nagyobb a kontraszt a hajdani dicsőség és a mai dicstelenség között. Maga arra a következtetésre jut, hogy igen. (Ha másra jutna, nyilván nem lenne a kötet szerkesztője. A következőé meg különösen nem.)

De ennél is örömtelibb, hogy az elfogulatlan olvasó (ez volnék én) szintén ide lukad ki a kötet olvasása után: hogy igen, szükség van. Például azért, hogy a jövő szurkolói tudjanak majd disztingválni. Vagy a ma szurkolói elhiggyék, volt idő, amikor a magyar labdarúgás tényleg (de tényleg!) igazán színvonalas volt. És legfőképpen azért, hogy a múlt szurkolói kellőleg elandalodjanak a karácsonyfa alatt, hogy édes istenem, micsoda idők voltak azok.

Ez a három már önmagában elég érv a kötet mellett, de aztán ott van még az a sok regényes történet, irodalmi igénnyel feldolgozva, amely mögött egy évszázadnyi történelem is felsejlik (aki tehát unja a históriát, de szereti a focit, így játszva tanulhat), az unikális képanyag (ebben a mondatrészben dicsérjük meg a tördelőszerkesztőt is mindjárt, mert igazán magas szintű munkát végzett), meg egyáltalán, az egész könyv: Az otthon zöld füvén.

Nádas Sándor