A győzelem kísértései

Sokféle bélyeg égett rá. Egyike volt az „elveszett generáció” áldozatainak, a dzsesszkorszak hivatásosainak, a szesztilalom ellen aktívan küzdőknek, az „egy amerikai Párizsban” címszereplőinek, a váratlan idegösszeomlások túlélőinek, de főleg s legfőképpen író volt: hiteles, érzékeny és pontos.

F. Scott Fitzgerald Hemingway mellett a másik legnagyobb novellistája az Újvilágnak. Hogy kettejük pályája össze-összeakadt, azt nemcsak a kortársi konkurencia magyarázza. Hemingway puritán stílusa mellett Fitzgeraldé nagyzenekari hangzású volt. Mondatok, mozdulatok, illatok, hangulatok kergetik egymást, mint egy nagyvilági montázsban, a Yale Egyetem elitbálja hirtelen tud átváltozni vad, lábat törő tüntetéssé, egy lump reggel pedig könnyen válik végzetessé, ha kinyit a fegyverkereskedés.

Amerika átéli a háborús győzelem könnyed kísértéseit, fokozottan érzi az élvemaradottak örömét és kínálkozó csalódásait (mert nem folytathatók úgy a dolgok, mintha nem lett volna világháború, egy „érett, érzékeny ember természetes állapota a jól kifejlett boldogtalanság”). Az „amerikai álom” mögött illúziók vannak, és titkok. Itt a világ legnagyobb rejtett gyémánthegye, mint a mesében, igaz, olyan valós veszélyekkel, amelyek miatt légelhárító ágyúkat kell üzemben tartania a gazdának. Aki ide beteheti a lábát, az soha többé nem szabadulhat. Tanúkra nincs szükség, ahogyan túszokra sem. Rabul ejt és nem enged a titokzatos birtok, s a novella kibonyolódása szinte kiált az akciófilm után. (Nem véletlen, hogy életének utolsó évtizedében Hollywood fogadja be a kiégett írót.)

Leghíresebb regényének, A nagy Gatsbynek legújabb filmváltozatával nyitja meg kapuit az idei cannes-i filmfesztivál. A nálunk is esedékes mozibemutató előtt ajánlhatjuk ezt a kiváló novellagyűjteményt.

(F. Scott Fitzgerald: Az ólomkristály. Kiadta az Európa.)

Erdélyi S. Gábor