A festészet napjai meg lettek számlálva
Van ennek jövője. Legfeljebb festészeti hónap lesz belőle.
A festészet napjai meg lettek számlálva. Tíz lett a végeredmény.Az pedig úgy jött ki, hogy összeadtam a tizenegy és húsz közötti számokat. Merthogy idén október 11. és 20. között rendezték meg a festészet napját. (Vö.: idén keddre esett a nyár, vagy a könyvhét mind az öt napján stb.) Mondhatnák, hogy ez legyen a legnagyobb bajunk, legfeljebb kicsit eszkalálódik az ünnep, de nézetem szerint ezáltal épp a lényege vész el. Nekem, bizony, az sem konveniál, hogy november elején ünnepi díszbe öltöznek az üzletek, és kifolynak a Télapók a közértekből. Az ünnep bensőségessége abból (is) adódik, hogy ideje szűkre szabott: ez adja meg az értékét éppen. Úgyhogy amennyire tetszett nekem a magyar festészet napjának ötlete 2002-ben (Szent Lukács napján – október 18-án – tartatik, aki, mint tudjuk, a festők védőszentje is), s amennyire örültem, hogy e remek kezdeményezés néhány év alatt tényleg lábra kapott az egész országban, annyira aggódom most – félek, hogy olyan dömping lesz belőle, mint a Falk Miksa utcai bulikból lett.
De ne csak morogjunk, örüljünk is. És emeljük ki a rengeteg, figyelemre méltó programból a Lágymányosi-öbölben, a Kopaszi-gát pavilonjaiban rendezett öt egymás melletti, egymást valahogy kiegészítő tárlatot. (Már csak azért is, mert ez idén ez volt a festészet napi főesemény Pesten.) Voltak ott fiatalok és öregek (javítok: befutottak), volt pályázat (Pege Aladárra lehetett emlékezni), volt egy stúdiótárlat meg egy szakrális bemutató: az ember egyetlen lendülettel teljes képet kaphatott a mai magyar (újbudai) piktúráról.
Van ennek jövője.
Legfeljebb festészeti hónap lesz belőle.
