A Bródvéj mint olyan

Az ember, ha megér egynéhány évtizedet ebben a városban, a többségét ráadásul a Terézről elnevezett kerületben, és ráadásul szenvedelmesen érdekli a hely története, egy idő után (olvasván, látván, hallván ezt-azt) hajlamos azt gondolni, hogy ismeri a körötte lévő világot. Aztán kezébe kerül egy könyv (legyünk rögtön konkrétak: Surányi J. András Pesti Broadway Bródvéj című könyvéről beszélek), és rájön, hogy eddig semmit sem tudott – vagy nagyon keveset.

Surányi J. András maga a pesti Broadway. (Mostantól maradjunk ennél a változatnál: mert értem én a magyarosítási kísérleteket, de attól tartok, nem ez a legjobb megoldás; mindamellett ez volt az egyetlen kifogásom.) Mindent tud erről a Nagymező utcai földdarabról a honfoglalástól napjainkig. Évtizedek óta tanulja, figyeli, dokumentálja, gyűjti, fotózza ezt a világot. Minden ház, minden kapu személyes ismerőse, ahogy az elmúlt századok – de persze elsősorban a huszadik század – szereplői is. A vendéglősök, kabarésok, színészek, művészek, pincérek, vendégek egytől egyig. Ragyogó történetek, frappáns anekdoták hosszú sorai kígyóznak megállíthatatlanul e könyv lapjain, indázó, végeérhetetlen mondatokban – mintha valamelyik rég eltűnt kávéház teraszán ülnénk, és hallgatnánk egy szertelen beszélőt, aki nemcsak a Broadway történetét meséli el nekünk minden titkával együtt, hanem saját életfilozófiáját is. Ironikusan, szórakoztatóan, megunhatatlanul.

És akinek még ez sem elég, annak ott vannak a képek, dokumentumok, tárgyak, köztük megannyi unikális darab. Mert a szerző nemcsak fotós, író, gondolkodó, hanem szenvedélyes gyűjtő is, s most közkinccsé teszi gyűjteménye legszebb darabjait a kedvünkért.

(Fekete Sas Kiadó)