A boldog befejezés
Négy kezelőágy, négy infúziós állvány, négy rákbeteg nő. Kemoterápiás kezelésre jönnek össze időről időre, már jól ismerik egymást, el is fogadják, hogy ki-ki a maga módján harcol a betegségével. Négyféle személyiség, négyféle temperamentum, négyféle sors. És négyféle módszer a túlélésre.
Erről szól az izraeli Anat Gov igazán jó ízléssel megírt darabja (prózai revüje), a Happy Ending a Belvárosi Színházban. Az utolsó előadás, melyben még néhány hete színpadon láthattuk Margitai Ágit.
Darabbéli sorstársai – Bánfalvi Eszter, Hegyi Barbara és Hernádi Judit – között ő volt a rangidős. Aki már mindent megtapasztalt, és nemcsak az életet, hanem már a halált is megtanulta tisztelni. Ő a rákot akarta legyőzni, nem a halált. Keményen küzdött ott a színpadon, összeszorított ajkakkal, ökölbe szorított kézzel, komoly tekintettel. Miközben fájdalmasan esendő is tudott lenni, amikor újra és újra csalódnia kellett szeretteiben, akik magára hagyták, akik nem akarnak már vele menni semmiféle úton. És látjuk, ahogy ez a törékeny asszony újra és újra föláll, nekifeszül, és harcol tovább, erőt, bátorságot, példát adva fiatalabb társainak.
A Happy Ending főszereplője egy híres díva – Hernádi Judit remek, maníroktól mentes alakítása –, aki eleinte fel sem fogja, mit jelent az, hogy rákja van, hiszen vele ilyesmi nem fordulhat elő, neki erre nincs ideje, adjanak valami injekciót, aztán hadd mehessen dolgára. Amikor aztán lassan rádöbben, miről is van szó, hogy most már talán az egész további élete egy infúziós állvány körletében fog eltelni – nem kér belőle. Ő a teljes életet akarja, azt, amennyi még hátra van, nem a meghosszabbított vegetálást.
Margitai Ági a valóságban átvette a főszerepet Hernádi Judittól. Megélte az utolsó pillanatig tartó teljes életet – haláláig játszott. Neki megadatott, vagy ő megadta magának azt a Happy Endinget, a boldog befejezést, amire a darab hősnője is vágyott. A sors groteszk fintora, hogy utoljára épp egy halálos beteg nőt kellett eljátszania. De éppen Margitai Ági volt az a színésznő, akihez annyira jól illettek az ilyen fintorok.
Ferencz Zsuzsa
