Zsidók tízezreinek svájci megmentője
Carl Lutz Svájc alkonzuljaként működött a negyvenes években Budapesten és itt üldözöttek tízezreinek életét mentette meg. A napokban nyílt meg szülőhelyén, Walzenhausenben, a budapesti Lutz-Alapítvány által összeállított kiállítás. Azt behatóan méltatja a svájci sajtó azzal, hogy az embermentő nevét, tevékenységét Svájcban máig sem sokan ismerik – még ott sem, ahonnan származik.
Lutz 1942 január 2-án vette a budapesti követség új, Idegen Érdekképviseleti Osztályának vezetését. Svájc akkor a két fő hadviselő, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia) mellett további 11 országot képviselt. Lutznak köszönhető, hogy a zsidótörvények Budapestjéről 1942-től a németek 1944-es bevonulásáig brit kérésre jóval több, mint tízezer zsidó juthatott ki svájci közreműködéssel vonaton, hajón a London által igazgatott Palesztinába.
A német megszállással, majd Szálasiék 1944 októberi hatalomátvétele után a feladat az volt, hogy megmentsék a több ezer zsidó életét, akik megkapták ugyan a kivándorlási engedélyt, de már nem élhettek azzal – s persze, a többiekét is. A Helvét Államszövetség pecsétjével ellátott papírok – nagyjában-egészében – még azután is meg tudták védeni sok ezer ember életét. Carl Lutz nem habozott, amikor ilyen papírokra volt szükség, sőt: fáradhatatlanul járta a magyar kormányhivatalokat, protestált, kilincselt védencei érdekében. A nyilas hatalomátvétel után is, amikor Szálasi nemzetközi elismerésre éhes emberei készséggel fogadták. Nem egyszer a szó szoros értelmében a gyilkosok kezei közül mentett ki embereket. Ugyanakkor hallgatólagosan tudomásul vette, hogy az életmentő papírokat nagy számban hamisítják. Weiss Arthur üveggyárosnak az V. kerületi Vadász utcában ma is álló Üvegházában kaptak menedéket azok, akiknek kivándorlás i engedélyük volt, de már nem utazhattak el. A svájci címerrel védett gyártelepen cionista fiatalok illegális központja is működött. Ők készítették nagy tételekben a svájci és egyéb mentő-papírokat, a „Schutzpassokat” s jutatták el azokat az üldözötteknek – később még a gettóba is. Carl Lutz védenceinek túlnyomó többsége átvészelte a legszörnyűbb hónapokat. Négyezren az Üvegházban, vagy 17.000-en a svájci védelem alá helyezett lakóházakban, gyermekotthonokban. 26.000 gettólakónak, 10.000 további zsidónak volt még valamilyen svájci védlevele.
Bern: Ön túllépte hatáskörét...
Amikor a szovjet csapatok elfoglalták Pestet, Carl Lutz nem jutott Raoul Wallenberg sorsára, ő hamarosan hazatérhetett. Feltehetően azt várta, hogy egyfajta hősként üdvözlik, hiszen olyasmit tett, amit honfitársai közül talán senki. Keserűen csalódnia kellett. A Külügyminisztériumban, ahonnan a sorsdöntő időszakban semmi támogatást nem kapott, hivatali vizsgálat indult annak felderítésére, nem lépte-e túl az alkonzul ilyen sok védlevél kiállításával hivatali hatáskörét... A hosszú vizsgálat ugyan nem marasztalta el nyíltan, de egyfajta bélyeget rajta hagyott.
A mélyen csalódott ember Svájc bregenzi konzuljaként fejezte be hivatali pályafutását, 1961-ben. A háború után egyik budapesti megmentettje lett második felesége. Lutz vigasztalására szolgálhatott, hogy míg hazája oly méltatlanul bánt vele, elismerte munkásságát Izrael, az amerikai, a brit kormány, kapott hajdan köszönőlevelet Dinnyés Lajos miniszterelnöktől is. Így is mellőzve, elkeseredetten halt meg 1975-ben, közel a 80-hoz.
Budapesten 1990-től emléktábla, azután az Üvegházban állandó kiállítás emlékeztet rá és a Vámos György által létrehozott Lutz Alapítványnak sikerült elérnie, hogy az Újpesti rakpart Carl Lutz nevét viselje.
Amint a Neue Zürcher Zeitung beszámol róla, Walzenhausen ugyan még 1963-ban díszpolgárává avatta szülöttét – ám a városka lakóinak fele máig nem hallotta Lutzról. Egyébként Svájc hivatalosan csak fél századdal a háború, húsz évvel az embermentő halála után méltatta helytállását. A budapesti Lutz-Alapítvány kiállítását Walzenhausen után másutt is bemutatják a német nyelvterületen.
