Wolfsburg régi és új dicsősége
Wolfsburgnak kerek 120.000 lakosa van, amivel német viszonylatban nem számít éppen a nagyvárosok közé. Azt persze mindenki tudja, hogy ott van a Volkswagennek, Németország legnagyobb s a világ második legnagyobb autógyártójának központja. S legújabban a nagy dicsőség: a helyi, "vidéki" csapat elnyerte a Bundesliga bajnoki címét.
Fiatalabbak már kevesen tudják, hogy az annak idején valóban „zöldmezős beruházás” Hitlerék ötlete volt s az autógyár javarészt a betiltott szakszervezetek elkobzott vagyonából épült. A „Kraft durch Freude” nevű náci mozgalom célja az volt, hogy aktív pihenéssel fokozza a „népközösség” termelő erejét, nemkülönben hadrafoghatóságát. Ennek, az általános népboldogításnak érdekében ígértek elérhető áron, 999 márkáért „népautót” a néptársaknak. A vevőnek előre kellett a részleteket ötmárkánként befizetni s 1939-től évi 150.000 kocsi gyártását tervezték.
A háború végére már vagy 330.000-en össze is spórolták a pénzt – de autót senki nem kapott. Európa már akkor legnagyobb, 20.000 hadifoglyot és kényszermunkást is foglalkoztató autógyára t.i. népautó helyett a fegyveres erők számára gyártotta a Kübelwagent, a németek kitűnő jeepjét, mellette úszó autójukat – aztán még V1-es megtorló rakétákat.
„A KdF autó városának” elnevezett terület, ahol a gyár épült, csak 1945-től kapta a Wolfsburg nevet. A gépek nagy része a bombázásokban sértetlen maradt. A brit katonai kormányt műszaki felülvizsgálatra hazaküldte az első kocsi-sorozat néhány példányát. Az angol szakértők véleménye szerint a német autók nem feleltek meg a kor követelményeinek, gyártásuk eltiltandó. A katonáknak szerencsére több eszük volt. 1945-ban 2.000 „bogár” készült (kézzel), a következő évben már 10.000. A többi autó-történelem: két éve ünnepelték a 25 milliomodik „népautó”, mai nevén Golf elkészültét.
Az Autóváros – a technika és az üzlet apoteózisa
Az ezredfordulón, a (közeli) hannoveri világkiállítás idején nyílt meg az Autostadt Wolfsburg. Imponáló, ízléses autó – és műszaki múzeum, sokfajta egyéb látnivalóval fűszerezve. Nagy attrakció persze a két, majd 50 m magas torony, bennük 400, átvételre váró autóval. Minden harmadik német vevő odamegy a kocsijáért, hiszen annyi minden mást is megcsodálhat. Végül azt, amint az ő autója gombnyomásra legördül gazdájához a toronyból… Tavaly hat millió látogatót számoltak.
Az autóvárosban látható többek között a Phaeno természettudományi múzeum. Az iraki származású brit építésznő, Zaha Hadid munkáját, „ a szobrot, amelyet bejárhatunk” napjaink építészete egyik csúcspontjának tartják. Wolfsburg igényes, kulturális központját Alvar Aalto tervezte, még a hatvanas években.
Ha Wolfsburg autóiról ismert volt, a Bundesliga idei fordulója után még híresebb lett: meglepetésre a VfL Wolfsburg, amely évtizedekig a futottak még soraiban szerepelt, megnyerte a bajnokságot. A fő hős Edin Dzeko, a bosnyák csatár, akit annak idején a cseh Temelin fedezett fel s vett meg 80.000 Euróért. Most az AC Milan állítólag 40 millió kínált érte, de a gólkirály marad.
Persze távolról sem ő az egyetlen délszláv a városban: a VW 48.000 alkalmazottja között is sokan vannak. A konszern legújabb sikere a Porsche átvétele: ez immár a hetedik márka. Azok közül a nagyok, a VW mellett Skoda, a SEAT nevét sokan ismerik. Kevesebben, hogy a „népautó-gyáré” a két olasz luxusmárka, a Lamborghini és a Bugatti, valamint hogy az övék a nem kevésbé csillagászati áron kapható patinás brit Bentley is. Tán elégtételül, hogy az angolok annak idején gyártásra alkalmatlannak ítélték a Bogarat.
