Winnendenben megölték a mosolyt is
Csaknem egy héttel a winnendeni ámokfutó merénylet után Németország még mindig keresi a választ a történtekre. Mind több a kérdés, szélesedik a vita, s tart a felelősök keresése. Az ország nehezen ocsúdik az összesen 16 halálos áldozatot követelő merénylet után. Az államfő a társadalom összefogását sürgeti.
A baden-württembergi kisváros Albertville nevű középiskolájában villámgyorsan peregtek március 11-én a szörnyű események. A 17 éves Tim Kretschmer - apja 8 milliméteres Beretta pisztolyával a kezében - betört volt iskolájába, s fékeveszett lövöldözésbe kezdett. Néhány perc alatt 9 korábbi diáktársával és 3 volt tanárával végzett, több diákot pedig megsebesített. A lövöldözést alighanem folytatta volna tovább, de a rendőrök megzavarták, s menekülésbe kezdett. Lelőtt egy útjában álló járókelőt, majd egy autót zsákmányolt, majd Stuttgarttól mintegy 40 kilométerre előbb további 2 személlyel, majd önmagával is végzett.
Németországban nem ez volt az első ilyen jellegű merénylet, sőt az elmúlt években több hasonló bűncselekményre került sor. 2002 áprilisában a 19 éves Robert Steinha:user egy erfurti gimnáziumban hajtott végre ugyanilyen vérengzést, ő 16 diákot, illetve tanárt ölt meg. 2006 novemberében Emsdetten városában egy 18 éves fiú lövöldözött egy helyi középiskolában, s több mint 30 diákot sebesített meg.
Winnenden két és fél évvel Emsdetten után történt, de a merénylet "méreteit" tekintve az erfurtival ért fel. Az országot igazi traumaként érte. A németek nem tudnak mit kezdeni az immár gyakran hangoztatott megdöbbentő adattal, hogy az Egyesült Államok mögött Németország áll az ámokfutó fiatalok által elkövetett merénylet számát tekintve a második helyen.
A nyomozás lassan egy hete folyik, de mindeddig csak a kérdőjelek sorjáznak. Hogyan fordulhatott elő, hogy a jól szituált polgári családból származó volt középiskolai diák hozzájuthatott apja fegyveréhez, sőt elképesztő mennyiségű lőszerhez is? Miért nem tűnt fel senkinek, hogy Tim Kretschmer - aki az elmúlt évben állítólag pszichiátriai kezelés alatt állt - a merényletet megelőző időszakban meglehetősen zárkózott volt és gyanúsan viselkedett? Hogyan lehetséges az, hogy a merénylet elkövetésének szándékát előre jelezte az interneten, de azt senki nem vette komolyan? S vajon elég szigorúak-e Németországban a fegyvertartással kapcsolatos törvények?
Mindez csak néhány azon kérdések közül, amelyek a hatóságokat az elmúlt egy hétben foglalkoztatták. Az illetékesek egyelőre a sötétben tapogatóznak, s az eddig nyilvánosságra került részletek is meglehetősen ellentmondásosak. Legyen szó akár a Tim Kretschmernek tulajdonított internetes üzenet, az ominózus chat (cset) valódiságáról, akár pszichiátriai kezeléséről, amit - az orvosokkal ellentétben - a szülők cáfolnak. A szörnyű tett indítékaival kapcsolatban számos a találgatás, de magyarázat egyhamar aligha lesz a történtekre.
Az egyik legnagyobb kérdés azonban az: Erfurt, Emsdetten és néhány közbülső állomás után miért kellett Winnenden ahhoz, hogy Németország rádöbbenjen, a fiatalokkal nincs minden rendben? S nemcsak a fiatalokkal, hanem általánosságban az oktatással, illetve a neveléssel is. Miért kellett 16 halálos áldozat ahhoz, hogy a hatóságok egyáltalán beszélni kezdjenek a változtatás szükségességéről?
Az elmúlt napokban felvetés, javaslat akadt bőven. Az államfő a társadalom összefogását sürgette, az oktatási miniszter több pénzt követelt az iskoláknak, családügyekért felelős kollégája pedig a szülők és a pedagógusok együttműködését sürgette. Kriminológusok arra mutattak rá, hogy Németországban több millió fegyver van magánkézben, s több ezret tesz ki azoknak a különböző tartományokban működő lövészegyleteknek a száma, ahol - szigorú felügyelet mellett - még a 18 év alatti fiatalok is "vendégeskedhetnek". Ezt tette Tim Kretschmer is, akinek vállalkozó apja engedéllyel 15 fegyvert tarthatott otthon - írta az MTI.
A 17 éves merénylőről kiderült, hogy apját követte abban, hogy a lövészet volt az egyik hobbija. Legkedveltebb otthoni időtöltése a softair fegyverrel (műanyaggolyót kilövő légfegyver) való lövöldözés volt. Ezzel párhuzamosan imádta a "gyilkos" komputerjátékokat,közülük is leginkább a Counter-Strike nevű "hírhedt" lövöldözős, kivégzős játékot.
Persze a kriminológusok ezek után szinte rögtön kimutatták, hogy a 15 éves német fiatalok több mint egyharmada naponta három órát fordít különböző számítógépes játékokra, sőt a hét végén ennél is több időt szentel "gyilkos" szenvedélyének. S ezek után azt követelték, hogy az online "harci" játékokra 18 éves korhatárt vezessenek be. Pedagógusok és szociológusok pedig a merénylet kapcsán a fiatalok túlterheltségére, s ebből fakadóan arra hívták fel a figyelmet, hogy körükben mind több a frusztráltak száma. Akiket ugyanakkor nem csupán az eredménytelenség, hanem a jövővel kapcsolatos kilátástalanság is "elkeserít", hiszen a fiatalok körében különösen magas a munkanélküliek száma. S általános vélekedés szerint ez is magyarázza az erősödő iskolai erőszakot, aminek számos esetben a tanárok az áldozatai.
Mindennek ellenére Németország továbbra is értetlenül áll a Winnendenben történtek előtt. S alighanem Köhler államfőnek volt igaza, amikor azt hangoztatta: a vita önmagában már nem elegendő, s sürgős intézkedésekre, az egész társadalom összefogására van szükség.
A Stuttgart melletti kisvárosba jó ideig nem tér vissza a mosoly.