Weber már célzott rá, hogy nincs szükség Orbánra, Magyarország erős szövetséges nélkül maradhat
– Együttműködés nélkül nincs siker, az összefogásnál az elvándorlás ügyében sem tudunk jobb megoldást.
Johannes Hahn, az EU szomszédságpolitikai és bővítési biztosa felelt így a 168 Óra menekültválsággal kapcsolatos kérdésére Brüsszelben egy múlt heti konferencia szünetében. Ugyanott a rendezvény moderátorát, az Euronews és az Euractiv portál vezető elemzőjét a választások akkor még csak várható eredményeiről kérdeztük.
– Lehet, hogy az újságok tele lesznek a populisták állítólagos erősödéséről szóló hírekkel, pedig nem lesz erejük ahhoz, hogy az összeurópai folyamatokra komoly hatást gyakorolhassanak. Az igazi hír a középjobb és a középbal közötti őrségváltás lesz – jósolta Brian Maguire.
A kommentátor, akit úgy emlegetnek, mint aki bírja a kulcspozíciókat betöltő európai tisztviselők bizalmát, igazán fontosnak azt tartja, hogy a képviselők több mint 70 százaléka a jövőben is az Európa-párti erők közül kerül ki. Az Európai Néppárt és a szocialisták közötti együttműködés folytatására számít, sőt az eddiginél is nagyobb koalícióra. Minthogy nem lesz olyan nagy erő – mint mandátumcsökkenése előtt az Európai Néppárt volt –, amely dominálhatná a parlamentet, így a liberálisok és a zöldek szavazataira is szükség lesz, tehát a baloldal erősödik. Brian Maguire szerint a politikai napirend központjában az eddig rosszul kezelt megszorítási politika kiigazítása áll majd. Erre nagy szükség is van, hiszen a populizmus azért erősödhetett meg, mert az alsó középosztály Európa számos országában meggyengült, lecsúszott, a bérből és fizetésből élők jelentős része jogfosztottnak érzi magát. Az erősödő középbal előtt tehát az a feladat áll, hogy az ő pozícióikat megerősítse.
Interjúink azon a konferencián készültek, amelyen a szomszédságpolitikai ügyekben illetékes biztos és apparátusa 150 észak-afrikai és közel-keleti fiatal vállalkozót, gazdasági szakembert fogadott, hogy az unió nevében az együttműködés jövőjéről tárgyaljon velük. Látszólag olyan téma, amely messze esik a hazai hétköznapoktól. Valójában nagyon is húsba vágó magyar ügyről van szó, hiszen az elfogadott közös javaslatok távlati célja éppen annak a migrációs válságnak az enyhítése, amely – legalábbis a hivatalos propaganda szerint – meghatározza a magyar kormány uniós politikáját. A találkozó résztvevői számos törvényhozási és adminisztratív reformintézkedést szorgalmaztak, hogy hatékonyabbá váljanak az unió támogatásai, amelyek a 2014–2020-as időszakban majdnem 12 milliárd eurót tettek ki, de a közeljövőben várhatóan gyorsan növekszenek majd.
– A földközi-tengeri térség országaira az EU beruházóként tekint – magyarázta Johannes Hahn –, ez azonban nem is annyira üzletet jelent, mint társadalmi befektetést az emberek életkörülményeinek javításába ezekben az országokban. Ha ugyanis Észak-Afrikában emelkedik az életszínvonal, akkor az elvándorlás is mérséklődik.
A találkozó meghatározó szereplői persze tudták, hogy Magyarország a távolból sem elhanyagolható szereplője a földközi-tengeri térségben zajló együttműködésnek. Az EU és az Arab Liga Sarm es-Sejkben megrendezett idei csúcstalálkozója előtti külügyminiszteri értekezleten Budapest akadályozta meg a közös közlemény elfogadását, mert abban utalás szerepelt az ENSZ menekültügyi egyezményére. Az Euractiv beszámolója szerint egy uniós hivatalnok ezt tombolásnak minősítette, míg az ENSZ küldötte szerint az egész értekezlet eredményességét rombolta, hogy az unió a saját tagjai között is képtelen volt egyetértésre jutni. Ennek fényében különös jelentőséget kapott, hogy Hahn biztos éppen az együttműködés fontosságát ecsetelte kérdésünkre adott válaszában.
A konferencia másik vitavezetője a Berlinben élő Sumi Somaskanda, a Deutsche Welle és az Al Jazeera English tévé műsorvezetője, a BMW-alapítvány felelős vezetőket tömörítő hálózatának tagja volt, aki maga is sokat tudhat a migrációról, és nemcsak azért, mert az Egyesült Államokból költözött Németországba, de azért is, mert a bőrszíne azt sugallja: családi hátterével függ össze, hogy az angol, a német és a spanyol mellett a tamil nyelvet is bírja.
– Európa stabilitásának feltétele, hogy az emberek ott tudjanak biztos és fenntartható üzleti környezetet építeni maguknak, ahol születtek. Kölcsönös érdek tehát, hogy segítsünk méltó életkörülményeket teremteni azoknak, akik a szélsőséges helyzetükben útnak indulnának – magyarázta Sumi Somaskanda. Hozzátette azonban, hogy önmagában kevés, ha az unió pénzt küld. Azt is meg kell akadályozni, hogy az rossz kezekbe kerüljön, hogy ellopják vagy egyszerűen elherdálják. A vállalkozások csak ott vannak biztonságban, ahol profi államigazgatás, korrupciómentes üzleti környezet van.
Brian Maguire viszont azt fejtegette, hogy szerinte Magyarországnak, Olaszországnak és Szlovákiának felül kell vizsgálnia migrációs politikáját, amelynek szerinte csak kára van. Mint mondta, a migrációt nem lehet megállítani, mert képtelenség kerítéssel körbevenni az egész Európai Uniót. Az idegengyűlölet nem vezet sehová, különösen, amikor nyilvánvaló, hogy a jövőben a migrációs nyomás erősödni fog a klímaváltozás és a népességrobbanás miatt is. Elzárkózás helyett arra van szükség, hogy az unió beruházásokkal erősítse meg a befolyását Afrikában és a Közel-Keleten, amit viszont veszélyeztet a gyűlöletkeltés. Az Euronews és az Euractiv elemzője szerint a migrációs nyomást az unió rosszul kezelte az elmúlt években, ami nemcsak a menekültválság megoldását hátráltatja, de a demokratikus viszonyok erózióját idézte elő több országban, hiszen az emberek félelmei a populistákat erősítik. Pedig az európaiak többsége nem magától a migrációtól, csak a rendezetlen és ellenőrizetlen népvándorlástól fél.
A konferencia keretében néhány újságírót fogadott Michael Köhler, a biztosi apparátus együttműködés-fejlesztési főigazgatóságának vezetője is. Minthogy a magyar kormány – szövetségeseket keresve – nem szalaszt el alkalmat, hogy sürgesse a Nyugat-Balkán országainak uniós felvételét, őt erről kérdeztük. Köhler valószínűnek nevezte, hogy a bizottság még júniusban bejelenti: új országokkal is megkezdi a csatlakozási tárgyalásokat. (Magyarország például határozottan kardoskodik Albánia mellett.) Az igazgató ugyanakkor kizárta, hogy a Nyugat-Balkán országait a 2004-es hullámhoz hasonlóan együtt vegyék fel az unióba. Szerbia az élen állók között van – mondta kérdésünkre Köhler –, de Belgráddal szemben jelentős jogállami kifogások merültek föl, elfogadhatatlan például a szerbiai korrupció szintje. Köhler nem rejtette véka alá, hogy az unió nem szeretne konfliktusokat importálni, tehát Szerbia felvételére nem kerülhet sor addig, amíg nem rendezi viszonyát Koszovóval. Apropó, jogállamiság: vajon Magyarország felvételt nyerhetne-e mai állapotában? – kérdeztük az igazgatótól.
– Magyarország ellen a 7. cikkely szerinti eljárás zajlik, mert vannak, akik úgy értelmezik, hogy Budapest ma nem felel meg a tagság lisszaboni kritériumainak. Én azonban nem vagyok szakértő ebben – felelt Köhler.
– Ha most jelentkezne, Magyarországnak előbb meg kellene erősítenie jogállamiságának rendszerét, antikorrupciós garanciákat kellene adnia, erősítenie kellene az államapparátus működésének átláthatóságát, csak ezek után nyerhetne felvételt – véli Brian Maguire. Szerinte öt éven belül kizárt az újabb bővítés, mert a Nyugat tanult a 2004-es elsietett bővítési kör tanulságaiból. Azoknak az országoknak, amelyek középtávon az unió tagjai lehetnek majd, a korábbinál sokkal szigorúbb jogállami és gazdasági feltételeknek kell megfelelniük. – Látjuk, hogy milyen nagy károkat okoznak azok az országok, amelyeket az unió túl korán fogadott be – tette hozzá.
Az uniós adófizetők befizetéseiből Kelet-Európa országainak 2004 és 2020 között összesen 356 milliárd euró jut. A nettó befizető államok polgárai nem nagyon értik, hogy ennek ellenére miért hadakoznak olyan vehemensen Brüsszel ellen egyes posztkommunista országok vezetői – élükön Orbán Viktorral. Számukra kínál magyarázatot Ivan Krastev, a világhírű bolgár politológus. Szerinte Budapesten és Varsóban sokan úgy érzik, az uniótól már megkapták, amit kaphattak, és cserébe Brüsszel most a kultúrájukat, a megszokott életstílusukat követeli. Környezetvédelmi előírásokkal, melegjogokkal, a női szerepek átértékelésével, menekültkvótákkal, mindenféle nehezen belátható demokratikus kötelezettségekkel molesztálja őket. A kommunizmus összeomlása után nehéz időszak jött. Az emberek elveszítették munkahelyüket, csak nagy nehezen teremtettek újabb egzisztenciát, biztonságot. Megváltoztatták az életüket, megváltoztatták önmagukat, mégsem zárkóztak fel a Nyugathoz. Most pedig azt várják tőlük, hogy fogadjanak be náluk is szegényebbeket, nyomorultabbakat.
Krastev így írja le azt a lélektani helyzetet, amelyben a magyarok és a lengyelek dacreakciókat mutatnak. Elkezdték verni az asztalt, ahelyett hogy a brüsszeli szabályok szerint lassan, kitartóan tárgyalnának érdekeik védelmében, mások érdekeit is figyelembe véve, komótosan építgetve a szövetségeket. Ördögi körbe sodródtak, mert a szabályokat megszegve, hangoskodva egyre kevesebbet érnek el, amiért otthon a brüsszeli bürokratákat vádolják.
Az EP-választások eredménye Brian Maguire jóslatát látszik igazolni. Amióta közvetlen választásokat tartanak az Európai Unióban, most először fordult elő, hogy az EPP és a szocialisták frakciója közösen sincs többségben. Balra, a liberálisok és a zöldek között kell újabb szövetségeseket keresni. Az pedig nem titok, hogy az EPP három potenciális szövetségese – akik együtt 326 képviselői helyet szereztek – meg akarják törni az EPP hatalmi monopóliumát.
Tény: a jobboldali populisták növelték képviselőik számát, Marine Le Pen Nemzeti Tömörülése és Matteo Salvini Ligája nemzeti választásokat nyert. De nem történt több, mint hogy az euroszkeptikus frakciók a korábbi 21 százalék helyett most 23 százalékot tudhatnak magukénak. Mi ez ahhoz a populista áradathoz képest – kérdezi az Economist –, amit a Brexit-szavazás idején éltünk meg, amikor napról napra erősödtek a nacionalista pártok? Azóta túl vagyunk a menekültválságon, terrortámadásokon, Trump elnökségének első évein, és a populisták épp csak két százalékot erősödtek. Számokban. Mert azt egyelőre nem tudni, mennyit gyengített amúgy is ingatag jó hírükön a Strache-botrány. Az Ibiza-gate, amely megmutatta, hogy az „überpatrióták” milyen könnyen szövetkeznek akár hazájuk polgárai és persze saját államuk ellen gyanús külföldiekkel. Miközben azt állítják, hogy a kisembereket védelmezik a korrupt elittel szemben, ők maguk a korrupt elit.
A liberálisok és a zöldek háromszor annyit nyertek most, mint a jobboldali populisták. Erősödésük árát a szocialistákkal együtt az EPP Néppárt fizette, amelynek most meg kell nyitnia a hatalom, a politikaformálás kapuit. Jobbra pedig valójában nincs kivel szövetkezni.
Udo Bullmann, a szocialisták frakcióvezetője hétfőre virradóra azzal próbálkozott, hogy magához vonja a kezdeményezést. Máris kijelentette: az eredmények nem jogosítják fel az EPP-t arra, hogy vezesse az Európai Bizottságot. Mi nyertünk – replikázott erre Joseph Daul, a meggyengült, de még az élen álló konzervatív pártcsalád elnöke. Manfred Weber néppárti csúcsjelölt pedig a választások éjszakáján azonnal felmondta a leckét: nem fog együttműködni egyetlen szélsőséges párttal sem. Sem jobbról, sem balról. Készen áll viszont arra, hogy szövetséget kössön a szocialistákkal és a liberálisokkal. És a Fidesz? Manfred Weber a neki címzett kérdésre úgy felelt: képviselőcsoportjának 26 mandátumos előnye a válasz. Értsd: nincs szüksége Orbán Viktorra.
Hétfőre virradóra elolvadtak a magyar miniszterelnök uniós alkupozíciójához fűzött remények. Más lett volna a helyzet, ha a EPP éppen csak a fideszes mandátumokkal lett volna erősebb a szocialistáknál. A helyzet azonban az, hogy a magyar kormánypárt csak akkor élvezheti tovább a legnagyobb frakció védelmét, ha feladja dacreakcióit, ha az állandó háborúság helyett az unióban szokásos utat választja a bővítési biztos tanácsa szerint: „Együttműködés nélkül nincs siker. Legalábbis az EU-ban nincs.”
Ellenkező esetben? Ha Orbán mégis Salvinit választaná, mert akkor minket, magyarokat erős szövetségesek nélkül vár a 7. cikkely szerinti eljárás folytatása, és persze az új EU-s költségvetési ciklus támogatásairól szóló tárgyalások előtt. Nagy ára lenne, amit persze nem a kivételezett kevesek fizetnének.
