Wally visszatér
Rudolf Leopold , hogy a tizenkét éve New Yorkban elkobzott Schiele-festmény hazakerüljön, bár nagyon bízott benne. Igaz, nem visszavásárlás formájában szerette volna viszontlátni, inkább igaza elismerését remélte. A nagyközönség számára ez tulajdonképpen mindegy, a lényeg, hogy hamarosan ismét helyére kerül a Wally portréja.
A festményt a Holt város III. cíművel együtt 1998-ban két család igénybejelentése nyomán tartotta vissza a new yorki államügyész, miután azt Leopold több képpel együtt minden idők legnagyobb amerikai Schiele-kiállítására utaztatta a tengerentúlra. A képeket a nácik 1938-ban erőszakkal vették el akkori tulajdonosaiktól. Utóbbiak törvényes örökösei jelentkeztek a kiállítás idején az értékes festményekért.
A Holt város III. két évvel később visszakerült Bécsbe, miután kiderült, hogy az igényüket bejelentők nem tekinthetők az eredeti tulajdonos egyedüli örökösének. A Wally portréja ennél bonyolultabb eset volt, Leopold igazolhatóan 1954-ben vétel és csere útján szerezte meg az Osztrák Galériától, amelynek tulajdonába azonban valóban törvénytelenül került. Rudolf Leopold haláláig kitartott azon állítása mellett, hogy erről a körülményről ő mit sem tudott.
Bírósági perek, egyeztetések végeláthatatlan sora következett, mígnem az újabb bírósági tárgyalás előestéjén - sajtóhírek szerint- a felek megegyeztek: a Leopold-alapítvány 19 millió dollárt fizet az eredeti tulajdonos, Lea Bondi-Járay galérista örököseinek, és ennek fejében a kép hazautazhat. A portrét szakértők a Schiele életmű egyik legfontosabb alkotásának tekintik: a kép a mester szerelmét, Walburga Neuzilt ábrázolja.
Elisabeth Leopold a megállapodás után villámgyorsan átvehette a festményt - egy new yorki raktárban. Ez nem jelenti azt, hogy a kép máris "helyére" kerül: előbb még kiállítják a new yorki Zsidó Múzeumban. Augusztusig tehát várni kell, csak ezután látható a kalandos sorsú kép ismét Bécsben.
Az 1998-as példátlan eset a festmény sorsán túlmutató következménnyel járt: emiatt kezdte meg Ausztria felülvizsgálni múzeumainak gyűjteményét, illetve az egyes műkincsek eredetének történetét. Százával kerültek elő olyan alkotások, amelyeket üldözött, elhurcolt tulajdonosaiktól a nácik elkoboztak, vagy a menekülés lehetőségéért cserében kizsaroltak.
A vételárat a Leopold-alapítvány más kevésbé fontosnak tartott festmények eladásából fedezi. A visszavásárlás híre egyébként az érthető örömön túl bizonyos spekulációkat is elindított. Azt a feltételezést, hogy az oly régóta várt megegyezéssel az Alapítvány a bírósági ítéletet akarta megelőzni, s ezzel elhárítani a megbélyegzést. Vagyis a hirtelen támadt fizetési hajlandóság egyben beismerése annak, hogy a Wally portréja valóban kifogásolható módon került a néhány hete elhunyt Rudolf Leopold tulajdonába.
