Vigyázat, terrorveszély! – Erdogan rendszere maga gerjeszti a bajokat
A legutóbbi terrormerénylet után harmadszor is meghosszabbították a rendkívüli állapotot három hónappal. Hogy mire használja ezt a török kormány, arról leginkább azok az újságírók tudnának beszámolni, akiket a nyilvános sajtóban közölt cikkeikért tartanak börtönben. Vagy az a fiatal nő, aki egy videót tett fel az internetre a tömeggyilkos merénylet után, s ott azt mondta, hogy az országot csak a szekularizmus mentheti meg a helyzet rosszabbodásától. Valaki feljelentette egy Twitter-üzenettel, és erre azonnal lecsukták. Törökország kiírhatná a határátlépőhelyeken: Vigyázat, terrorveszély!
Gyakran értesülhetünk a hírekből arról, hogy Törökország, ahol hosszabb ideje van parlamenti többsége Recep Tayyip Erdogan elnök Igazságosság és Fejlődés Pártjának, a korábbi Nyugat-barát és demokratizáló politikától a tekintélyuralmi rendszer felé fordult. A pártot korábban mérsékelten jobbközép és iszlám gyökerű politikai erőnek mondták, amely képes volt sok liberális elemet is beépíteni programjába. A párt egyértelműen az EU-csatlakozás elkötelezettje volt. A fordulat az utóbbi néhány évben történt: Erdogan egyre inkább a Kelet felé fordult. Irányzatát kezdték neooszmánnak nevezni. Élesen Izrael-ellenesre váltott, majd ezt korrigálta, szövetséget kötött Oroszországgal, majd ellene fordult. Aztán ebből is kihátrált.
A politikai fordulatok, gyors változások közepette zavarossá lett a NATO-tag és EU-tagjelölt Törökország kormányának viszonya a liberális demokrácia értékrendjéhez. Erdogan előbb békefolyamatot indított a kurd rendezés érdekében, majd kilépve ebből szétbombáztatta a kurdok lakta délkeleti országrész több városát. A neooszmán fordulat része volt az is, hogy Erdogan szabad utat engedett a Szíriába tartó Aszad-ellenes önkénteseknek. Sőt feltehetően ellátta az iszlámistákat fegyverrel, s befogadta sérültjeiket. Törökország tevékeny részese immár öt éve a szíriai polgárháborúnak. Ami eleinte regionális hatalmi játéknak, másrészt humanitárius gesztusnak látszott, vagyis a menekültek befogadása, világpolitikai szereppé lett. A menekültek sorsa, a velük, életükkel való zsarolás lett a Törökország és a Nyugat közötti viszony fő eleme.
MTI/EPA/Mert Cakir
Az egyik legzavarosabb része ennek az állapotnak a Gülen-szervezet szerepe. Az imám, Fethullah Gülen évtizedek óta építette szervezetét: iskolákat, egyetemi előkészítőket, kollégiumokat alapított. A tehetséges ifjak közül kiválasztotta kádereit, akiket elindított az üzleti karrier útján, másokból egyetemi oktatókat kreált, de nagyon sokukat az államigazgatásba és az erőszakszervezetekhez helyezett el. Médiabirodalmat és bankhálózatot épített ki, s több szakmai szervezetet, például a legnagyobb vállalkozói szervezetet is a hálózatába kötötte. Az így létrejött bázis jól jött Erdogannak, amikor le akarta cserélni (és meg akarta semmisíteni) a szekuláris régi katonai, közigazgatási, bírósági és értelmiségi elitet. Jellemző, hogy amikor Ahmet Sik újságíró könyvet állított össze pár éve az Imám hadserege címmel a gülenista hálózat erőiről, börtönbe került a könyv megjelenése előtt. Sik kiszabadult, amikor Erdogan Gülen ellen fordult. Most újra letartóztatták egy másik indokkal. Gülen feltehetően nem egyedül volt ilyen sikeres, sokféle segítséget kaphatott. Tekintélyes szövetséges szolgálatok állhattak mögötte. Neokonzervatív döntéshozók, elemzők benne látták a mérsékelt iszlám fő képviselőjét, aki fellép a baloldali radikalizmus és a szélsőséges vallási erők ellen is. Az imám megelégelte Erdogan kapkodó politikáját, és hívei akcióba lendültek. Erdogan köre ellen korrupciós nyomozás indult. Ez minősíttetett az első puccskísérletnek 2013 decemberében. Azóta tart a háború, amelynek gyászos epizódja volt a júniusi katonai puccskísérlet.
Törökországban évtizedekkel ezelőtt is voltak terrorakciók. Hol a nacionalista szélsőjobboldal Szürke Farkasai, hol a különböző szélsőbalos csoportok, az iszlám vallási fanatikusok, a kurd szeparatisták robbantottak, harcoltak egymás és az államhatalom ellen. A hetvenes évek terrorját a hadsereg ellenterrorja állította meg. Most más a helyzet. Az erdogani politika megnyitotta az országot az iszlám fanatikusok előtt. Ráadásul ezek a területén megfelelő bázishoz jutottak. Sok török is csatlakozott hozzájuk. Az Iszlám Állam, a Nuszra Front és társaik népes támogatói körre támaszkodhatnak Törökországban. Az iszlamista kormánypárt híveinek dühét továbbra is a meggyengült ellenzékre s elsősorban a kurd ellenállásra fordítja. Amikor az Iszlám Állam tömeggyilkosságokat hajtott végre kurd gyűléseken, részvéttelen volt az állami reakció. A kurd szélsőségesek akciói viszont olyan megtorlásokat váltottak ki, amelyek végtelenné teszik a vérbosszút. Ráadásul Erdogan elzárkózott a tárgyalásos rendezés elől a kurdokkal, nem engedi, hogy vezérük, a bebörtönzött Abdullah Öcalan közvetítsen. A török hadsereg belekeveredett a szíriai polgárháborúba is – főleg kurdok elleni akciókkal. Meg akarják akadályozni, hogy kurd autonómia jöjjön létre Szíria északi határvidékén. Az Iszlám Állam ellen eddig nagyon mérsékelten léptek fel, de amikor kiderült, hogy az iraki kormányerők az ottani kurdokkal, a szíriai kurdok pedig amerikai segítséggel szorítják vissza az Iszlám Államot, a törökök is beléptek. Erre lehetett válasz a szilveszteri vérengzés az isztambuli klubban.
A török hadsereg és az egész biztonsági szervezet szenved az egymást követő tisztogatások miatt. Először a régi szekuláris elitet távolították el, majd a feltételezett gülenistákat. Meggyengültek a nyugati szövetségesekkel a hírszerzési és katonai kapcsolatok. Az eredményt mutatják mindenütt a véres terrornyomok. Az orosz nagykövet lelövése is óriási blamázs Erdogannak. Ezt most megúszta, mert Vlagyimir Putyin orosz elnöknek még szüksége van rá a Nyugat-ellenes játszmáiban, de Erdogan gazsulál Putyinnak. Azt is elnézte, ahogy porrá bombázta szövetségeseit Aleppóban. Sőt a török kormány közreműködött a kudarcos tűzszüneti próbálkozásokban is. Ezzel kénytelen volt az általa gyűlölt s korábban megsemmisítendőnek ítélt Aszad-rezsimmel alkudozni.
A kapkodó és erejét veszítő autoriter rendszer kiszámíthatatlan lépésekre képes. Ha nem tudja megállítani a valódi ellenséget, tehát az Iszlám Állam terroristáit, akkor belső ellenséget keres. A kurd gerillaerőket évtizedek óta nem tudták felszámolni, most a védtelen kurd városok, polgári politikusok, emberi jogi szervezetek ellen fordulnak. Csapásokat mérnek egyetemi emberekre, médiamunkásokra, lapokra. A Hürriyet Daily News liberális török lap minapi számában az egyik szemleíró arra hívja fel a figyelmet, hogy az Erdogan-kormány feltehetően felkészül a városi tömegtüntetések szétverésére. Szerveződik az iráni Baszídzs-különítmények török megfelelője. Iránban civil önkéntesek hozták létre a Baszídzs (Mobilizálás) szervezetet, melynek tagjai, botos suhancok verték szét a tüntetőket, akik a 2009 júniusi elnökválasztás meghamisítása ellen tiltakoztak. Törökországban – csakúgy, mint Iránban – majdnem húszszázalékos a munkanélküliség a fiatalok körében – írja a lap. Ezeket a tengő-lengő ifjakat némi anyagi ellátással lehet a vallás nevében mozgósítani a hitetlenek ellen. Elég, ha botot adnak a kezükbe és megfelelően fanatizálják őket. A kormány vallásügyi minisztériuma, a Diyanet már szervezi a mecsetekben a megfelelő ifjúsági csoportokat.
