Vendégoldal:
Egy japán hollóval való véletlen találkozásból született az egész. Néhány évvel ezelőtt történt: Josef Nadj szólószámát gyakorolta egy kiotói színház tetőzetén, amikor váratlanul egy holló telepedett le a közelében. Az akcióban lévő táncos-koreográfus épp csak rápillantott a sötétmezes szárnyasra, s e villanásnyi idő alatt testet öltött fejében egy táncos produkció látványa.
Nadj rögtön nekifogott hogy kidolgozza az elképzelést. A színpadi jelenet grafikus szakaszában a táncos a vázlatszerű vonalak és rajzok felskiccelése során egyszerre idézi fel a kiotói élményt, s a Vajdaságban eltöltött gyermekkorának emlékét. A Vajdaságot, a holló természetes otthonát, azt a vidéket, ahol ez a feketetollú madár jelképezi a bölcsességet, a misztikummal való megfoghatatlan kapcsolatot, ahol a világ egységének szimbólumát látják benne, azt a lényt, aki birtokolja az élet és halál, a valóság és az álmodozás, az isteni és ördögi körforgásának kulcsát.
A produkció egyben alkalom arra is, hogy egy mozdulatsor, egy testtartás, egy felrepülés és egy földet érés imitálása során, a mozgás- és viselkedéstani gyakorlat keretében mintegy az élni tudást, az életörömöt jelenítse meg. (részlet Myriam Bloedé kritikájából)
(Vendégoldalunk webcíme: http://europecentrale.asso-web.com - a cikk címére rákattintva elérhető)
A videó itt megtekinthető:A két magyar származású párizsi művész az idei, 64. Avignoni Fesztiválon (július 7-27.) nyolc alkalommal (július 18-26.) mutatja be egyórás közös performanszát, a Hollókat.
Nagy József 1980-ban érkezett Párizsba az akkori Jugoszláviából, szülőföldjéről, a Vajdaságból. Szelevényi Ákos, aki Budapesten végezte zenei tanulmányait, a 80-as évek közepén telepedett le a francia fővárosban. A táncművész-koreográfus (valamint festő, szobrász, fotográfus) és a sokoldalú zenész Párizsban ismerkedett meg és kötött barátságot egymással. Első közös fellépésük 2003-ra datálódik, azóta számos sikeres produkció fémjelzi különlegesen innovatív együttműködésüket.
