Válassz: kaja vagy doki!

A „drive way“-ben, vagyis a garázsbejáróban egy mikrobusz áll. Hátsó ablaka bal sarkában hét emberke neve, jobb oldalon Obama-matrica: egy felkelő nap ragyog a horizonton, mindez a piros-kék-fehér nemzeti színekben. Nem rejti véka alá a Galves-Morsen család, hogy kire szavazott.

Maria bocsánatot kérve invitál be: hagyjam figyelmen kívül a mosottruha-hegyeket. Az ötgyerekes családanya fekete szemei azt jelzik: „Go on, I have a lot to do...“ - csak röviden, mert rengeteg a dolgom. Ok.

„Obama közülünk való. Nem kapott mindent ingyen, fel kellett másznia a létrán“, indokolja, miért szimpatizál a színes bőrű új elnökkel. Azt mondja: Obamával ellentétben Bush előtt - már csak az apja miatt is - saját neve kinyitotta a hatalom ajtaját. Az „ex-president“ szemére veti annak „cowboy“-mentalitását: „Én mosom a te hátad, te az enyémet.“

Bush sok céget kitelepített Amerikából, mert külföldön olcsóbb volt a munkaerő. Maria példaként AT&T említi. A telekommunikációs és internetes társaság egykor monopóliumnak tekintette Észak-Amerikát, ma már rengeteg embert foglalkoztat "házon kívül", különösen Ázsiában. Obámától a 32-éves hölgy azt várja, hogy itthon teremtsen munkát, az övéinek, az amerikaiaknak.

Aztán áttér arra, mennyire büszke, hogy Obama színes bőrűként lett az USA első embere. Mindegy, honnan jössz, bármi lehetsz - mondja lelkesen. Az asszony tudja miről beszél: mexikói születésű, férje színes bőrű, két adoptált gyermekük Vietnamból származik.

A szomszéd, Charles Sledhorn háza ablakában egy hatalmas „Obama/Clinton“- tábla található. A 77 éves kékszemü férfi kint egyenesen fogalmaz. „Tele volt a hócipőm Bush-sal, ezek nem törődtek a kisemberekkel.“ Nem is érti, hogy a fenébe választották meg kétszer.

Mr. Sledhorn elsősorban a betegbiztosítás reformjában bízik. Sokaknak választani kell: kaja vagy doki. Nyugdíjából havi 400 dollár megy a biztosítóra - ebben nincs benne a fogorvos vagy az optikus, arra külön biztosítás szükséges. Ennek ellenére minden orvosi vizitért plusz 20 dollár vizitdíjat is leszurkolnak. Felesége gyógyszerekre van utalva, „havi 200 dollár egy pár bogyóért“, csóválja fejét az öreg úr.

Hogy a helyzet mennyire katasztrofális, alátámasztják az adatok is: 47 millió amerikai élt 2007-ben betegbiztosítás nélkül. Az adat az Amerikai Egészségügyi Minisztérium honlapján (U.S. Department of Health & Human Service) olvasható. Becslések szerint legalább ennyien voltak azok is, akiknek nem volt mindenre kiterjedő biztosításuk – drága dolog az államnak, hiszen részben az viseli a költségeket.

Szintén az egészségügy területén vár radikális reformokat Katherine Kállay Adams, aki újságíró: „Mire ikerlányaim végigjárják a fogszabályozás különböző stádiumait, annyit fizetünk mint egy 2-3 éves autóért.“ Megemlíti egyik barátnőjét, aki rákos, de nem képes kifizetni a kezelést, mert férje elvesztette a munkáját.

A munkanélküliek száma naponta nő, az NPR (National Public Radio) reggeli hírei rendszerint azzal kezdődnek, melyik cég hány tízezer embert bocsájt el. 2009 januárjában az USA-ban több állástalan volt mint Magyarország összlakossága: 11,6 millió, azaz 7,6 százalék. Az adat a „Bureau of Labor Statistic“, Amerikai Munkaügyi Statisztikai Hivatal legfrissebb jelentésében szerepel.

Az előrejelzések alapján Kállay Adams nem is számít arra, hogy a munkaerőpiac a következő hat hónapban nagy változáson menjen át. De, hozzáteszi: „sokan, csak várnak a csodára és nem keresnek új munkát. A változásban bíznak.“

Ami Obama külpolitikáját illeti: az újságírónő szeretné, ha az iraki háború befejeződne: „Mi bevittük a demokráciát, a többit már az irakiaknak maguknak kell elintézni“. Tiszteli a külföldön harcolókat, s idéz egy klasszikus mondást: "Ha az elnököt nem is, de a katonákat mindig támogasd". Bízik benne, hogy nem lesznek további merényletek és Bush javára írja, hogy neki sikerült ettől megvédeni az országot az elmúlt hét évben.

A faji előítéletekről szólva úgy fogalmaz: Obama megválasztásával végre felébredt a színes bőrű Amerika. A sikert azzal a választójoggal érték el, amiért nagyszüleik, szüleik és Martin Luther King Jr. harcoltak, eddig kevésbé alkalmazták.

Katherine nem tagadja meg újságíró voltát. A Bush és Obama közötti alapvető különbséget, az Obama-mánia egyik okát a kettejük kommunikációja közti különbségben látja. „Míg Bush gondolkodás nélkül felolvasta amit elé tettek, Obama egy remek szónok, aki hitelesen és meggyőződéssel beszél.“